Kitelepítés

Bár Ifjú Preisinger Béla megmenekült a kitelepítéstől, de közvetlen környezete és nemzeti diaszpórája deportálásra került, így gyengénlátóként és megbélyegezve, idegenül maradt egy addigra már ellenségesen viselkedő környezetben. Megmenekült kollektív bűnösként a mélyszegénységbe süllyedt, amely még a kommunista rendszer idején is billogként kísérte mindennapjait. Nem volt jogosult szociális segélyre, a továbbtanulás lehetőségét is elvették tőle, folyamatos zaklatások közepette élte mindennapjait. A történelem nem irgalmazott a kegyelteknek sem, így ne derül ki, hogy kitelepítettként, vagy mentesültként érvényesült volna-e jobban ebben a vérgőzös világban. Preisinger Béla 1968-ban hunyt el, gyermekei és unokái ápolják emlékét és iratait, sírhelye a rákospalotai köztemetőben található, nyugodjon békében. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Preisinger Vilmosnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta kalandos életű édesapja személyes iratait.