Mátyás szobor

A találkozónak konkrét értelme hamar kiderült, nem sokat kellet várni soromra, kávém se hűlt ki teljesen. Málhás-szamárként ültem az étteremben, fényképezőgép, derítőlap, vakudiffúzor, fénysátor, jegyzettömb, és egy videólámpa társaságában. Olyan hatást keltettem, mintha most indulnék Argentínába forgatásra. Hamar befutott a ma már nyugdíjaskorú illető, aki utolsó látogatását tette a szülői házban, ahol tudatosan vésette fel a konyha padozatát, hisz az ingatlant értékesítették. Újdonsült tulajdonosa el sem tudta képzelni mit keres, ami miatt fel kell szedni a konyhakövet, de amikor előkerült ő is tátott szájjal nézte a szerzeményt. Szerencsére én sem maradtam ki a látványvilágból, meghívott fotósként részt vehettem a tényfeltárásban mint dokumentőr. Az illető arra kért, írjam meg történetét, amely az 1956-os események forgatagában történt meg vele és testvérével.