Csapfúró a múltból

"Szerszámot nem szívesen adok kölcsön, de most az egyszer kivételt teszek. Reggel elmegyek a postára és feladom neki. Ha ezzel megtanul dolgozni, akkor még jó szakember is lehet belőle" 1993-ban ezekkel a szavakkal fejeződött be egy vidéki órásmester földi élete, az éjszaka folyamán elhunyt. Sajnos halandóak vagyunk mindannyiunkra hasonló sors vár, ez az élet rendje. Az órásmester műhelykészletét nem sokkal ezek után elárverezték, minden gazdára talált, de ez a csomag valahogy bennmaradt a páncélszekrényben, hisz másnap reggel a postára indult volna vele az órás, hogy egyik tanulója részére elküldje, had tanuljon meg vele dolgozni. A mester halála után lányához került a becsomagolt küldemény, aki eltette emlékbe. Mementóként megmaradt célszerszám egy időkapszula, hisz 1993-as újságba csomagolva töltötte el az elmúlt több mint 20 évet.