Leülepszik ...

Kedves Dino! Bizony mélyen egyetértünk. Néhány kísérletem volt, más portálokon, hogy egy-egy vershez a szerinte hozzáillővel képesítse, akiben ellenérzést kelt, vagy másként oldaná meg ..., de még nem találtam követőkre. Jellemzően tetszést aratnak. Nekem meg nagy örömet, mert József Attila a szívem csücske. Ezt a verset nem volt könnyű "képesíteni", az első soron még mindig gondolkodom, hogyan lehet megjeleníteni, azt "Leülepszik, nem illan el bajom." Örülők, hogy tetszik Neked.

Kedves Csuru!
József Attilának visszatérő gondolata " ...a leülepszik, nem illan el bajom ...", a beléd ivó megélt világ. Pl.: a Levegőt c. versében ezt írja " ... szaporodik fogamban az idegen anyag ...", ha ezt szó szerint érted, akkor, ahogyan öregszel egyre több fogad öregszik és tömésre, pótlásra, stb szorul. Áttételesen a fő mondanivaló: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat." A dialektika szólal meg ezekben a sorokban, az érzelmek dialektikája, észre sem veszed, hogy mit élsz át. Bár szeretnéd előre tudni mi történik Veled, csak utóbb vagy képes, mikor már leülepedett, meglátni és megérteni. Vagy másutt " ... korán vájta beléd fogát a vágy, mely idegenbe tévedt ..." A nagy kérdés; a saját életedet éled? Ki másét! Egy érzelmeidből és ismereteidből, melyeket mind csak a másik közvetítésével ismerhetsz fel, magát a legjobbnak, legszebbnek, vágyó és tudó életet, mely folyamatosan ütközik a valósággal. A vershez feltett képekkel a szerelemért, a világban való utazásért vágyó lány üressé lett/tett életét igyekeztem bemutatni. Szerencsére rátaláltam Dino képsorozatára, amely sokat segített a vágy és valóság közötti ellentmondás vibráló bemutatásában. Az volt a célom, hogy ezt a szomorú történetet a szépség színei, fényei, mozdulatai felemeljék.

Kedves Dino! Ha frissítenek a bilincsek, kívánom sokáig viseld őket.

Kedves Csuru! Valamiért nem tudok olyan aranyos szívecskéket rajzolni, ma még, de most nagyon sokat küldtem, D:).

Kedves Koboldmanó! Milyen jó, hogy még nem ülepedett le/meg Benned ez a "hánykolódó" élet, melyről a vers szól és, amelyet a képek próbáltak érzékeltetni. Így megláthattam, hogy pontatlanul idéztem, sajnos, ismétlődő hibám, mikor fejből idézek; a Talán eltűnök hirtelen című vers harmadik szakasza:
"Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet."
Végül is majdnem minden leülepedésre "ítélt", talán a magmát kivéve, de ha bármit is kiemelünk a mozgás végtelen forgatagából, akár azzal, hogy mindig változik, mindig kavarog, akár azzal, hogy pang, sorvad, megdermedt ...valamihez mérve abszolutizáljuk az adott helyzetet, állapotot. Attila kereste a választ az abszolút-relatív egyensúlyára, más szóval az ellentétek egységére és harcára a személyes, szubjektív életben.
Kedves Koboldmanó! Befejezem, túl sokat bölcselkedem, bár azt erényes dolognak tartom.