2017 Október 20.-án délután 15.00 órai kezdettel Gergely Lajos Szamosszeg Község Polgármestere szavai e képen hangoztak - Ma délután Völgyes (Weisz) Rózsa volt szamosszegi lakosra lokálpatriótára emlékeztünk Szamosszegen annak apropóján, hogy a Völgyes Rózsa által alapított törzsasztal tagjai emléktáblát helyeztek el annak az épületnek a falán, amelyet Rózsika néni Kossuth-díjas bányász férjével Pallai Nándorral közösen épített fel Az avatáson az önkormányzat nevében a következőképpen emlékeztem Völgyes Rózsáról: Kedves Vendégeink! Szamosszeg község önkormányzata nevében tisztelettel köszöntök mindenkit, aki elfogadta meghívásunkat és ezen a mai megemlékezésen részt vesz. Külön köszöntöm a Budapestről érkezett törzsasztal tagjait, köztük Gulácsi Attila Urat nyugállományú ezredest. Völgyes Rózsára emlékezünk annak apropóján, hogy már 10 éve nincs közöttünk. Völgyes Rózsa Magdolna 1925. június 28-án született. Szülei: Weisz Andor kereskedő (26 éves ) és Berger Ilona ( 24 éves ) mindketten izraelita vallásúak. A Szamosszegi születési anyakönyvi bejegyzésből kiderül az is, hogy a gyermek családi neve 1949. március 23-án változott „Völgyes” re. 82 évet élt, 2007. október 30-án Budapesten halt meg. A család a községben köztiszteletben álló kereskedő család volt. Az akkori politikai folyamatok odáig fajultak, hogy egyes népcsoportokat deportáltak. Rózsika nénit és családját is lágerbe küldték. A családból csak Ő és húga került haza. 1946 – 47-ben pár hónapi próbálkozás után – szerette volna indítani a boltot – fájó szívvel hagyta el a községet annak reményében, hogy Pesten talán könnyebb lesz az élet. A kemény munka melletti tanulás meghozta gyümölcsét. Magyar-művelődésszervező szakos tanári diplomát szerzett. Több mint húsz évet töltött a Magyar Honvédség Művelődési ház és elődei állományában. Szamosszegre csaknem 35 év után 1980-ban tért haza emlékeitől elérzékenyülten, immár férjével. Az itteni gyermekkori élmények és a „gyökerek”—hez való ragaszkodás miatt kis telket vásároltak, amire háza építettek és minden évben egy-két alkalommal hosszabb időt töltöttek itt. Ebben a házban… Hazatérésük után intenzív kapcsolatot tartottak a falu lakosaival. Rózsika néni több jó ötlettel segítette a település közösségi életét. Gergely Béla könyvtárossal együtt szervezték meg az első idősek napját 1999-ben az itt lakó szép korúak nagy örömére. Azóta minden évben megemlékeztünk október 1-ről, az idősek világnapjáról. Bábáskodott a Rozmaring Hagyományőrző Egyesület elődjének, az Asszonykórusnak a megalakulásában, több programot szervezett. Sajnos az egyesület feloszlatta magát. Az egyesület néhány tagja Szamosszegi Férfi Népdalkör néven vállal fellépéseket különféle rendezvényeken. Sokat segített a Szamosszegi könyvtár jelenlegi arculatának a kialakításában is. Mikor tudomást szerzett arról, hogy községünk is el akarja készíteni az ún. Hősök könyvét, akkor a könyvtár részére megvette a nehezen beszerezhető sorszámozott „Béke Poraikra” című könyv első és második kötetét. Az első kötetet a következőképpen dedikálta: „ A II. világháború Szamosszegi áldozatainak emlékére adományozom ezt a könyvet a községi könyvtárnak a Milleneum évében, 2000 júliusában.” A második kötet nyitó lapjain az alábbi reményét fogalmazta meg: „A II. világháború minden Szamosszegi áldozata emlékére szeretettel ajándékozom a „Béke Poraikra” című Dokumentum Emlékkönyv II. kötetét a könyvtárnak. Azzal a hittel, hogy soha nem felejtik el őket, és az utánuk jövő nemzedék is megismeri sorsukat, és azon fáradoznak majd, hogy a jövőben már soha soha ne legyen HÁBORÚ… Remélem a XXI. század egy békés, emelkedő nemzetet és mindenkinek boldogabb életet biztosít majd.” Budapest, 2001. december 17. Karácsony. Egy évig előfizetett a könyvtárnak egy folyóiratra, és 20 kötet könyvet ajándékozott . Könyvtári előadást tartott a gyermekeknek több alkalommal, és egyszer magára vállalta a Budapestről ide látogató írók tiszteletdíját is. Mindennek jelentőségét nemcsak a ráfordított összeg adja – több mint 60.000 Ft akkori áron – hanem a hozzáállás. Adni egy olyan korban, amikor az általános magatartás az, hogy elvárni, a kapni akarunk. Áldozatot hozni azért a kis települési közösségért, amelybe beleszületett, gyermekkorát töltötte…. áldozni még akkor is, ha ennek a közösségnek egyes tagjai lemondtak róla….. Talán azért, hogy bizonyítsa…. vitte valamire és ennek ellenére megmaradt egyszerű szerény egyéniségnek. 80. születésnapja tiszteletére Szamosszeg község önkormányzata a 44/2005.(VI.29.) határozatában „Szamosszeg Község Díszpolgára” címet adományozott Pallaginé Völgyesi Rózsa nyugalmazott HM alkalmazott részére. Volt még egy álma, amelyet be tudott teljesíteni. 2007 októberében elhozta Szamosszegre Szalai Antalt és zenekarát, egy koncert erejéig. Szalai Antal neve jól cseng a világban. Szamosszegre jövetelük előtt Kínában vendégszerepeltek. Mondanom sem kell, hogy a zenekar utaztatását Gergely Béla honoráriumát Rózsika néni fizette. A koncert utáni beszélgetés során az egészségi állapot is szóba került, elmondta, hogy elég sokat betegeskedett az utóbbi időben …. csak úgy véletlenül megkérdezte tőlem – lehetne mai nyelven Freud-i elszólásnak is nevezni - jegyző úr csak nem meg fogok halni? Nem sokkal azután bekövetkezett, 2007. október 30-án fejezte be földi életét. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért tulajdonítottak ilyen nagy jelentőséget ennek a pici háznak, amely azonban minden olyan funkciót ellátott, ami az ember mindennapi életéhez szükséges. Nem tudtam megmagyarázni…. talán azért nem, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, milyen lehet az, amikor származásom miatt elhurcolnának… vagy miként élném meg azt, hogy kisebbségi közösséghez tartozom egy szomszédos országban….. Csak az érheti ezt igazán, aki ezt átélte… átéli napjainkban is. Akit a történelem szele nem forgatott meg, az ezt nem értheti…. csak látja… és felelőtlenül beszél… Ez az életút, amelynek ez a kis ház is része volt egy altruista életszemléletet tükröz, amely a mai világban ritka…. de azért van…. hiszen itt vagyunk most …….emlékezünk …. Emlékezünk arra a példaértékű ragaszkodásra, amelyet szülőfaluja és annak lakosai iránt táplált….ami példaértékű lehet mások számára is. Délelőtt a szomszédos emlékkertben október 23-ra emlékeztünk, most itt egy nagyszerű életútra…. Ami közös…. az a szülőföld, a szülőfalu szeretete, az ahhoz való ragaszkodás…Nekünk emlékezőknek kell ápolni ezeket a tárgyi emlékeket, amelyek súlyos történelmi tehertételünk bizonyságai. Szamosszegen az utókor e kötelezettségének igyekszünk maradéktalanul eleget tenni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.