| Bemutatkozás |
"Szívet cserél, aki hazát cserél!"
Bizonyára mindenkinek vannak olyan barátai/ismerősei, akikkel nem szívesen mutatkozik. Ezek közül előfordulnak olyan nemkívánatos személyek, akiket egyszerűen csak úgy tudnék elnevezni: elkényeztetett pincsik. Meglát egy jó ruhát, oda meg vissza van érte. Anyuci, apuci pénzéből megveszi. Utána rájön, hogy a legújabb Chanel parfümje is elfogyott, irány, vegyünk egy olyat is. Csupa mókának tűnhet az életünk, én csupán annyit látok, hogy egy boldogtalan lány ezzel próbálja leleplezni a szívében bújó ürességet (legalábbis véleményem szerint).
Nehéz elképzelni, de ők is ugyanolyan emberek; néha túlzottan affektálnak, vannak igényeik. Sőt...
Meg kellene értenem őket? Vajon ha a szemükbe vágnám, hogy "anyuci/apuci kislánya/ne adj' Isten KISFIA, kelj már fel, kérlek." -mit válaszolnának? Értetlenül állnának előttem, vagy felfognák és megváltoznának? Ők a kivételek vagy ők is mások akarnak lenni? Csak az elkényeztetett emberek lehetnek elégedettek önmagukkal? Úgy tűnik, nem. Bár mindíg lesznek emberek, akiknek minden megadatik, amire csak a szájuk kinyílik, de ÉPPEN az elkényeztetettek nem lehetnek elégedettek - mindíg többre vágynak, igazából náluk nincs határ. Kinövik egyszer ezt az emberek? Kétlem.
Elég körülnéznünk, kismillió pincsit találhatunk. De tudjátok mit? Lehet hogy ők megkapnak mindent, de igazán elégedettek mégis csak MI lehetünk az életünkkel. |
