Csak a szentlélek tartja

Pethes Mária
EUKARISZTIA*
FELAJÁNLÁS

Tisztítótűzben élek itt a földön, ha egyáltalán

igaz, hogy létezem. Könnyek helyett

szememből viasz hull. Mindennap vétkezem.

Poklok-poklát járom, Uram.

Napjaim sorfalat állnak, közöttük lépdelek,

vesszőfutásban. Engem verjenek,

mindenki más helyett. Átnéznek rajtam

reménytelinek hitt évek.

Hangszálamat átmetszik az emlékek.

Örökkévalóm, némán magasztallak,

és esdve kérlek, fogadd felajánlásomat.



Kilátástalan éjszakák homályából

a magány szörnyetege tört rám,

tépőfoga húsomba mart, megszaggatta

bizakodásomat. Félelmemben nem mertem

letenni lábam az ágyról. Mégis áldalak

Mindenható Uram, s hogy Őt többé

semmi ne kínozza,

felajánlom minden fájdalmamat.



Harminc kilót szabott le

testemről a várakozás, pedig nem

akartam mást, csak kiböjtölni Párom jöttét.

Könnyemet ittam. Sziklaszirt tetején

szoborrá váltam. Hiába fürkésztem a messzeséget,

izzó napkorongod elvakított, de Hozsanna Néked.

Elfogyott súlyomat felajánlom, hogy

Benne minden veszteségem erővé váljon.



Lázban égtem. Ínségre jutottam, kisemmizett

lettem, maradékaimat szétosztottam,

ostoroztam magam, az utcán ájultan feküdtem,

besározódtam, kinevettek, részegnek hittek.

Felajánlom az önkívületemet. Légy kegyes,

hogy Ő mindenkor tudatánál legyen.



Lebénultam, nem reméltem, hogy valaha

épkézláb ember lesz belőlem. Hason csúsztam,

támaszt nem kértem. Járni tanultam újra,

botladozva léptem. Felajánlom a

kiszolgáltatottságtól való rettegésem,

hogy Ő ne szoruljon rá soha,

se életében se holtában senki irgalmára.



Baromként hajtottam igába fejem, a

gyalázatot is eltűrtem, csak ne maradjak

egyedül. Aztán látod, amitől legjobban

féltem, leginkább azt adtad meg Uram,

de túléltem, s mint eszelős, láncaimat

letéptem. Könyörülettel fogadd:

felajánlom néhai rabságomat,

csak Ő legyen minduntalan szabad.



Világ árvája vacogok, menedékem egy párna,

abba fúrom fejem, anyám ölére, illatára

lassan már nem is emlékezem.

Felajánlom gyötrő elhagyatottságom,

hogy Ő öleletlen soha ne maradjon.



Határtalan egedet nézem, Mennyei atya.

Földet súrolja fényszempillád pászmája.

Rám nem vetül soha. Ezt az árnyékot,

ami Nélküle beborít engem, felajánlom,

hogy az Ő élete végtelen fényedben teljen.