Festői szépségű erdei út

Köszönöm az elismerést, az érdem nem az enyém, hanem a valóban gyönyörű erdei úté.

Tényleg az. Míg kirándulótársaim a dagonyán való átkelés lehetőségét keresték, én ráérősen nézelődtem, és felfedeztem, jé, ez egy festői táj. Képzeld, vissza kellett vennem egy kicsit a színekből, mert annyira pompázott a vörös és az arany, hogy még számomra is, aki pedig ott álltam, hihetetlennek tűnt.

A vörösfenyő az egyik legszebb színben pompázó fa novemberben. Alatta meg mintha aranyból lenne az út. Kár, hogy olyan gyorsan lehullanak a tűlevelei.

Ki megy el, és hová?