Fehérhídnál (Görbehalom) 1966-67 táján

A nagyobbik vagyok ám, nem a kisebbik, ő a barátnőm kislánya volt. Sajnos igen fiatalon, 37 évesen meghalt. Már a barátnőm sem él.

Így igaz. Aki meghalt, áldott legyen emléke, de az élők felé kell fordulni. Mert vagyunk még elég sokan.

Igen Anyám megmondta, mint mindig. Amíg élt, élvezte az életet, nem kesergett, panaszkodott. Most találtam egy becsomagolt könyvet elrejtve. A születésnapomra vette, csak úgy látszik elfelejtette. A halála után kaptam Tőle ajándékot... Sosem gondoltam volna, hogy olyan érzésekkel találkozom, amit azelőtt csak filmekben láttam.