_
Gombóc Artúr reggeli hálaadó éneke
  • 2014. márc. 27.
  • 476
  • 11
  • 7
  • beágyazás
    L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, ím, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szívecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette, mind!

(Arany János)

Bányászlány   2014. március 27.

Hasonlóképp magam is hálás vagyok ezért a szép versért ezen a szép tavaszi napon, hogy a kedves kis rigódat már ne is említsem!

tacsifoto   2014. március 27.

Bányászlány, Gabi, köszönöm. Nem hiszem, hogy Gombóc Artúr bárminek is a tudatában lenne. Ettől olyan aranyos...

franszoá   2014. március 29.

Az ideillő költeményért külön köszönet !

tacsifoto   2014. március 30.

Nincs mit, szerintem is ideillő, bár Arany költeményében fülemüle a hálás madár, de ez csak apró különbség...

iiilona   2014. április 02.

Nagyszerű, találó vers, "keretezi" a fotót:)

Kedvencnek jelölték
Albumokban