Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot
Ildi, Mari: a hölgyek egy cseppet sem voltak szomorúak. Vidáman beszélgettek, nevetgéltek és élvezték a szökőkút látványát. Én inkább azt vettem ki ebből a kedves jelenetből, hogy bármilyen nehéz terhet is rak ránk a sors, meg lehet találni néha az örömteli pillanatokat is.
Szomorú, megható, vidám, de szív- melengető is egyben
Kedves szép fotó.
Sajnos én is ültem már ilyen kocsiban, és ezzel a szemmel nézem
csiga32, tacsifoto tetszik a hozzászólásaitok
Tacsi, egyetértek Veled, de mióta én is ültem ilyen székben, azóta nekem elszorul a szívem, ha ezt látom. De szívből örülök, hogy vidámak, hiszen amin nem tudunk változtatni, azt el kell tudni fogadni.
Tacsi, sokáig néztem a képet, sok minden eszembe jutott, a lényege, csak az lehet boldog ember aki a nehézségek ellenére is meglátja az élet apró szépségeit és örül neki.
A mindennapjait nem önsajnálatban tölti, hanem megtalálja azt az elfoglaltságot ami az ilyen sajnálatos új helyzetben boldoggá teszi.
A képen látszik, hogy a szökőkút látványa, a szép napos idő örömmel tölti el őket.
Nagyon kedves, szép és sokat mondó fotó.
Igen!!
Bizonyára!!
De amikor a tolószéket tolja az ember benne egy hozzátartozójával, akkor másképpen gondolkodik, és másképpen látja az életet, a szépséget!!
Bocs
Ági, úgy látom Te is azt érzed, amit én érzetem, amikor a három hölgyet megláttam. Először meglepődtem, hogy milyen szépen összejöttek itt a szökőkútnál, aztán láttam a derűs, a szökőkútra csodálkozó arcukat, a derűs pillantást, ahogy egymásra néztek és meghitten beszélgettek, megértettem valami fontosat, amit szóban talán nem is lehet kifejezni (legalábbis nekem nem sikerül). Amin tudunk változtatni, azt változtassuk meg, de amin nem, azt fogadjuk el, minél derűsebben. .
Mari: nekem nem kellett tolószéket tolnom, így azt átélni nem tudom, Biztos szörnyű érzés lehet tevékeny, szorgos, vidám Édesanyánkat így látni.
Rám sajnos más csapásokat mért a sors. Sokáig lázadoztam ellene, de mára elfogadtam, hogy azoknak a dolgoknak úgy kellett történnie, ahogy történtek.
Szándékom szerint ez a kép semmi esetre sem a sajnálkozásról szól, hisz ebben a látványban semmi ilyen nem volt. Három barátnő kiruccant, hogy megnézzék és megtapasztalják a zenélő szökőkutat. Szemmel láthatóan élvezték, mint ahogy a többi ember is. Talán egyszer legenda is szövődik a szökőkút köré: itt szépséget, vigaszt, enyhülést és vidámságot nyer az, aki idejön.
Tacsi, félreértés ne essék, nem arra gondolok, h tolószékben kell ülni, hanem annak, h tolószékben is lehet örülni egy szökőkútnak, s van Aki bevállalja, h ezek az emberek itt lehessenek a jó időben....
Nem tudom olvastad-e Peter Marhall: Tombol a hold című regényét. Az 1957-es hatalmas gyermekbénulás járvány két tragikus sorsú áldozatairól szól.
Röviden így mutatható be a könyv:
A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást - a tolószékben... Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.
Feltétlenül olvasd el, a tévében nagy ritkán látni is, de ott kicsit át van alakítva. A könyv szerint a srác is gyermekbénulásban bénult meg kamasz korában, a filmben focista volt és baleset érte. Viszont remek a főszereplő, Egy nagyon híres angol színész, pompásan játszik. Hát ott szem nem marad szárazon,
Arra a szörnyű gyermekbénulás járványra emlékszem, iszonyatos volt. Ha jól emlékszem 1957-ben, az után fejlesztették ki a Szabin cseppeket. Rengeted dráma játszódott le. Nem csak a gyermekeket támadta meg, hanem a már felnőtt fiatalokat is. Én is nagyon féltem. Az ismeretségi körömben is voltak tragédiák, nem is egy.
Tacsi, komoly és érdemes egy pillanatra bele gondolni. Én érintett vagyok, nagyon közeli hozzátartozom van kerekesszékben. És mi is örvendünk, hogy még így van és ki tudja használni azt ami adatik a jó Istentől. És igenis, ha találkozunk egy ilyen társunkkal, ne sajnálkozva nézünk rá. Mosolyogjunk és ez nekik is jobb!
Nagyon tetszik!!!
Még mielőtt jobban szemügyre vettem volna a fotót, belemerültem a hozzászólások olvasásába..... No igen, megannyi szemszögből, más és más az olvasat..... DE egy biztos, meg kell találnunk a szürke hétköznapokban és nyomorúságunkban is a minket körülvevő szépségeket..... Lelki erő kérdése, de ez vonatkozik egészségesre és hátrányos helyzetűre is......S mivel egészségesek többen vagyunk, a mi feladatunk, hogy felvidítva őket, erőt adjunk pl. ahhoz, hogy egy tolószékbe kényszerült társunk felszabadultan - szorongás nélkül - tudjon jókedvűen társalogni és felszabadultam nevetni....
Igen Csiri: ez a három hölgy már nyilvánvalóan átjutott a lázadás, majd az elfogadás stádiumán és segítséggel ugyan, de teljes életet élnek. S valóban mi, akik még tudunk mozogni, segítenünk kell minden rászorulón, hogy ezt elérhessék.
kamu
kamu 2012. június 26.
Kérdezd meg anyámat, majd megmondja neked hogy mennyire szép
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 26.
Kamu sajnálom, hogy ennyire borongós gondolataid támadtak, de a képen látható hölgyek tényleg vidáman élvezték a szökőkút szépségét.
faterphoto
faterphoto 2012. június 26.
Gratulálok nagyon beletrafáltál a témába!!!!
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 26.
Fat: köszönöm. Tisztára véletlen volt, hogy a szökőkút mellett vezetett az utam, és annyira megfogott a három hölgy vidámsága és életszeretete.....
boszildi
boszildi 2012. június 26.
Szívszorító látvány.
bokamari
bokamari 2012. június 27.
És bizony az!!
Sajna nekem van mire:(
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 27.
Ildi, Mari: a hölgyek egy cseppet sem voltak szomorúak. Vidáman beszélgettek, nevetgéltek és élvezték a szökőkút látványát. Én inkább azt vettem ki ebből a kedves jelenetből, hogy bármilyen nehéz terhet is rak ránk a sors, meg lehet találni néha az örömteli pillanatokat is.
csiga32
csiga32 2012. június 27.
Az élet egyik titkát lested el, - hogy a nyomorban is meg lehet találni a szépet.
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 27.
Én is így gondoltam.:)))
Kedvenc utazásaink
Kedvenc utazásaink 2012. június 27.
Szomorú, megható, vidám, de szív- melengető is egyben
Kedves szép fotó.
Sajnos én is ültem már ilyen kocsiban, és ezzel a szemmel nézem
csiga32, tacsifoto tetszik a hozzászólásaitok
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 27.
Köszönöm SzeSa:))))
Örülök, hogy tetszik.
boszildi
boszildi 2012. június 27.
Tacsi, egyetértek Veled, de mióta én is ültem ilyen székben, azóta nekem elszorul a szívem, ha ezt látom. De szívből örülök, hogy vidámak, hiszen amin nem tudunk változtatni, azt el kell tudni fogadni.
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 27.
Ildi: ez a lényeg: amin nem tudunk változtatni, azt lehetőleg derűsen kell elfogadni. A látszat szerint a hölgyeknek sikerült.
boszildi
boszildi 2012. június 27.
Egyetértünk. :))
Ági mama
Ági mama 2012. június 27.
Tacsi, sokáig néztem a képet, sok minden eszembe jutott, a lényege, csak az lehet boldog ember aki a nehézségek ellenére is meglátja az élet apró szépségeit és örül neki.
A mindennapjait nem önsajnálatban tölti, hanem megtalálja azt az elfoglaltságot ami az ilyen sajnálatos új helyzetben boldoggá teszi.
A képen látszik, hogy a szökőkút látványa, a szép napos idő örömmel tölti el őket.
Nagyon kedves, szép és sokat mondó fotó.
bokamari
bokamari 2012. június 27.
Igen!!
Bizonyára!!
De amikor a tolószéket tolja az ember benne egy hozzátartozójával, akkor másképpen gondolkodik, és másképpen látja az életet, a szépséget!!
Bocs
Ági mama
Ági mama 2012. június 27.
Mari igen a hozzátartozóknak is ugyanolyan nehéz feldolgozni, ebben igazad van.
bokamari
bokamari 2012. június 27.
Igen!!
Köszönöm!!
A kép azonban tényleg az életet igenli!!:)
bokamari
bokamari 2012. június 27.
Csak a középső néni, teljesen anya!
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 28.
Ági, úgy látom Te is azt érzed, amit én érzetem, amikor a három hölgyet megláttam. Először meglepődtem, hogy milyen szépen összejöttek itt a szökőkútnál, aztán láttam a derűs, a szökőkútra csodálkozó arcukat, a derűs pillantást, ahogy egymásra néztek és meghitten beszélgettek, megértettem valami fontosat, amit szóban talán nem is lehet kifejezni (legalábbis nekem nem sikerül). Amin tudunk változtatni, azt változtassuk meg, de amin nem, azt fogadjuk el, minél derűsebben. .
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 28.
Mari: nekem nem kellett tolószéket tolnom, így azt átélni nem tudom, Biztos szörnyű érzés lehet tevékeny, szorgos, vidám Édesanyánkat így látni.
Rám sajnos más csapásokat mért a sors. Sokáig lázadoztam ellene, de mára elfogadtam, hogy azoknak a dolgoknak úgy kellett történnie, ahogy történtek.
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 28.
Mari: ha valóban Édesanyádra emlékeztet a középső hölgy, akkor fájdalmasan szép emlékeket hozott elő.
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 28.
Szándékom szerint ez a kép semmi esetre sem a sajnálkozásról szól, hisz ebben a látványban semmi ilyen nem volt. Három barátnő kiruccant, hogy megnézzék és megtapasztalják a zenélő szökőkutat. Szemmel láthatóan élvezték, mint ahogy a többi ember is. Talán egyszer legenda is szövődik a szökőkút köré: itt szépséget, vigaszt, enyhülést és vidámságot nyer az, aki idejön.
Chromcsi
Chromcsi 2012. június 28.
Egyre több ilyet lehet látni, s én ennek nagyon örülök !
Chromcsi
Chromcsi 2012. június 28.
Tacsi, félreértés ne essék, nem arra gondolok, h tolószékben kell ülni, hanem annak, h tolószékben is lehet örülni egy szökőkútnak, s van Aki bevállalja, h ezek az emberek itt lehessenek a jó időben....
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 28.
Igen, Chromcsi, értem.
Nem tudom olvastad-e Peter Marhall: Tombol a hold című regényét. Az 1957-es hatalmas gyermekbénulás járvány két tragikus sorsú áldozatairól szól.
Röviden így mutatható be a könyv:
A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást - a tolószékben... Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.
bokamari
bokamari 2012. június 28.
Igen, igy van Tacsi!!
Fájdalmasan szépet!
faterphoto
faterphoto 2012. június 28.
A sok hozászolás is igazolja hogy megérinti a kép!
Tehát egy nagyon jó FOTÓ! Tôkéletes képi ábrázolás
és kompozició.
GRATULÁLOK!!!!
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 28.
Fat: nagyon sokat jelentenek nekem elismerő soraid. Hálásan köszönöm és a gratulációt is.
Chromcsi
Chromcsi 2012. június 29.
Tacsi, nagyon köszönöm a könyv ajánlást, nem olvastam, de pótolni fogom!
Chromcsi
Chromcsi 2012. június 29.
S, nagyon NAGY sikert kívánok a képednek !!!! :)♥
tacsifoto
tacsifoto 2012. június 29.
Feltétlenül olvasd el, a tévében nagy ritkán látni is, de ott kicsit át van alakítva. A könyv szerint a srác is gyermekbénulásban bénult meg kamasz korában, a filmben focista volt és baleset érte. Viszont remek a főszereplő, Egy nagyon híres angol színész, pompásan játszik. Hát ott szem nem marad szárazon,
Arra a szörnyű gyermekbénulás járványra emlékszem, iszonyatos volt. Ha jól emlékszem 1957-ben, az után fejlesztették ki a Szabin cseppeket. Rengeted dráma játszódott le. Nem csak a gyermekeket támadta meg, hanem a már felnőtt fiatalokat is. Én is nagyon féltem. Az ismeretségi körömben is voltak tragédiák, nem is egy.
iiilona
iiilona 2012. július 02.
Tacsi, komoly és érdemes egy pillanatra bele gondolni. Én érintett vagyok, nagyon közeli hozzátartozom van kerekesszékben. És mi is örvendünk, hogy még így van és ki tudja használni azt ami adatik a jó Istentől. És igenis, ha találkozunk egy ilyen társunkkal, ne sajnálkozva nézünk rá. Mosolyogjunk és ez nekik is jobb!
Nagyon tetszik!!!
Kedvenc utazásaink
Kedvenc utazásaink 2012. július 02.
iiilona nagyon szépen megfogalmaztad!!
A legszebb, legbölcsebb hozzászólás!!!
Chromcsi
Chromcsi 2012. július 02.
Köszönöm Tacsi!
tacsifoto
tacsifoto 2012. július 02.
Ilona, teljesen egyetértek veled. Mi sem éreznénk másként.
csiri40
csiri40 2012. július 22.
Még mielőtt jobban szemügyre vettem volna a fotót, belemerültem a hozzászólások olvasásába..... No igen, megannyi szemszögből, más és más az olvasat..... DE egy biztos, meg kell találnunk a szürke hétköznapokban és nyomorúságunkban is a minket körülvevő szépségeket..... Lelki erő kérdése, de ez vonatkozik egészségesre és hátrányos helyzetűre is......S mivel egészségesek többen vagyunk, a mi feladatunk, hogy felvidítva őket, erőt adjunk pl. ahhoz, hogy egy tolószékbe kényszerült társunk felszabadultan - szorongás nélkül - tudjon jókedvűen társalogni és felszabadultam nevetni....
tacsifoto
tacsifoto 2012. július 22.
Igen Csiri: ez a három hölgy már nyilvánvalóan átjutott a lázadás, majd az elfogadás stádiumán és segítséggel ugyan, de teljes életet élnek. S valóban mi, akik még tudunk mozogni, segítenünk kell minden rászorulón, hogy ezt elérhessék.
csuru
csuru 2012. július 22.
Szivbol gratulalok, nagyon szep foto!
Mária képei
Mária képei 2012. július 22.
gratulálok tacsi, a képhez témához és a sikerhez
csak azt nem tudom hová tűnt az első kedvencelésem
annabell
annabell 2012. július 22.
Szívből gratulálok a fotód sikerének:)
tacsifoto
tacsifoto 2012. július 22.
Csuru, Mária, Annabell hálásan köszönöm a kedves sorokat és a kedvencelést.
Mária, vannak rejtélyes dolgok. Egyik ilyen a korábbi kedvencelés felszívódása.
bokamari
bokamari 2012. július 22.
Tacsi!!
Szívből gratulálok:)♥
tacsifoto
tacsifoto 2012. július 22.
Köszönöm Mari!