Gyermeki ábrándozás

tacsifoto 2011. július 03.

Köszönöm Zsuzsa!

Ági mama 2011. július 03.

De aranyos!

tacsifoto 2011. július 03.

Köszönöm Ági, ez pénteki fotó. A játszópléden heverészett én meg lehasaltam vele szemben, és óvatosan lefényképeztem. Azt hiszem, észre sem vette. Azokat a képeket szeretem, ahol nem pózol, hanem önmagát adja.

Ági mama 2011. július 03.

Igen, attól olyan jó a fotó, hogy természetes. Vajon miről ábrándozik egy ilyen aranyos kislány?

tacsifoto 2011. július 03.

Biztos az anyukájáról, akit aznap estére vártunk haza. Édua azt kérte tőlem, hogy amíg tornászni fog, de hadd mondja azt nekem azt, hogy Anya.

Naná, hogy megengedtem, sőt minden tornagyakorlata után megöleltem, megpusziltam.

Ági mama 2011. július 03.

Ugye, milyen kis tündérek tudnak lenni? :))))))

tacsifoto 2011. július 03.

Jaj, nagyon.....
Bár ma este kihúzta a dugót az anyukájánál. Bebújt a dohányzóasztal alá, mert nem akart hazamenni este.....
Persze sírás lett a vége. Majd megszakadt a szívem, hiszen itt is aludhatna, csak tudom, hogy nem tudna aludni....

Ági mama 2011. július 03.

Igen a mamák többet megengednek nekik, ezért igen vágynak mindíg ott lenni. Tudom, az enyémek is ilyenek .

anna schwelung

anna schwelung 2011. július 03.

nagyon ügyesen becserkészted a szépséges kis hölgyet!

tacsifoto 2011. július 03.

Köszönöm Anna. Minden ravaszságomra szükség volt.

Ági: csodálkozni fogsz, de én kevesebbet engedek meg neki, mint az anyukája de főleg, mint a mamája. Viszont ritkán van gondom vele.....
Tudok én zord is lenni (ha akarok) de ritkán akarok....

tacsifoto 2011. július 03.

A képen jóformán semmit nem kellett igazítani, csupán a játszóplédet kissé felbolyhoztam, mert már nagyon elkopott a sok ugra-bugrától.....

Ági mama 2011. július 03.

Nem is tudom elképzelni! Tacsi a zord Ómi!!!!! :)))))

tacsifoto 2011. július 03.

Sőt, már az apukájának is ez volt a játszó plédje....

Ági mama 2011. július 03.

Hogy Te miket tudsz!?

Ági mama 2011. július 03.

Tacsi, a fiamnak is van itt egy kis nyuszis plédje, még a babakocsiba volt a takarója. A kicsik nagyon szeretik.

tacsifoto 2011. július 03.

Ági: márpedig igen zord is tudok lenni, ha akarok....
Nem szeretem az elkényeztetett gyerekeket, ezért inkább erőt veszek magamon....

Ági, ha akarod, a fiad plédjét szívesen felbolyhozom, persze csak virtuálisan....

Ági mama 2011. július 03.

No majd kűldök fotót ugy mint a múltkor.
A hisztis gyermekkel nekem is meggyűlik a bajom. Sajnos Dorina most van abban a korban. Most kell keményebben fogni, mert hihetetlen dokgokat tud produkálni. De ezt az Anyukája jól kezeli.

ibi67

ibi67 2011. július 06.

Nagyon aranyos Édua.

tacsifoto 2011. július 06.

Köszönjük Éduával együtt:)))))

franszoá 2013. március 09.

Kiváló ,kép a kis tündérrôl !

tacsifoto 2013. március 09.

Köszönöm. Most már nehezebb fotózni, mert rögtön pózol.

franszoá 2013. március 09.

Na ja, - eltanulja a nagyobbaktól meg a TV szennycsatornáiból.
Meg aztán korán cseperednek ezek a lány-prücskök.

tacsifoto 2013. március 09.

viszonylag keveset tévézik, de az oviban a többiektől sok-sok mindent tanul. Csúnya szavakat ,amit ugyan nem mer kimondani, mert nálunk a legdurvább szó a "kutya fáját", Édesapja még ennyit sem mond, de tudja, ismeri a szavakat. hát hiába, ez egy más világ... Bár mi is dörzsöltebbek voltunk, mint anyáink:)

franszoá 2013. március 09.

Csuda helyes kislány-azok a fekete szemek- majd megbabonáz vele még egypár fiút !
Érdekes amit írsz, mert én sem hallottam a szüleimtől trágár szavakat.Ritkán és akkor is csak halkan-úgy sziszegve a foga közül mondta Apám olykor "...hogy a rosseb egye meg." Ha valami leesett, beszorult vagy ilyesmi.Anyu meg esetleg szipogott és elvonult a konyhaba, ha neheztelt rá valamiért.
Derűs emberek voltak, pedig azok a Râkosi idők nagyon letiportak a középosztályt.
Én sem tűrtem itthon a családban sokáig, de aztán beszivárgott a korszellem és a 3 kamasz egymáskózt nem fukarkodott a "kötőszavakkal" -aztán mint az egyetemisták többsége folytatták mint természetes stílust.Egyébként nincs baj velük, egyik sem vérmes tipus.

tacsifoto 2013. március 09.

Igen jól esik, amit egyetlen, kicsit késői unokámról írsz. Néha félek, ha tudom, hogy nálam tölti a délutánt, de pillanatok alatt szinkronban vagyunk. Kicsit késői unoka, de boldog vagyok, hogy van....