Üzenetek a múltból 3.

Jómagam is határőrként szolgáltam a dolgozó népet... igaz nem a zöldhatáron,hanem a repülőtéren útlevélkezelőként.Annak idején(az átkosban) a határőrzés iszonyú komoly volt.Ma-negyedszázaddal a leszerelésem után-már kissé komikusnak tűnik,amit akkor csináltam...

Tacsi: En Sopron mellett voltam egy uttorotaborban (reges regen),az elso es utolso taborom volt:) . Az erdo pont ilyen volt, mint a kepeiden. Kirandultunk a kornyeken es az erdobe is szabad volt menni, de emlekszem,h. talalkoztunk hatarorokkel. Eleg felelmetes volt nekem,mint kislanynak, h.fegyver volt naluk.

Manovezer: hat a 3 evenkenti nyugati hataratlepes ele'g izgalmas volt....:) oda is, vissza is...

Tacsi:Félreértesz vagy nem fogalmaztam jól... Szóval:a határőrzés az valóban komoly volt akkoriban.Én is a reptéren 15 hónapig szolgálatban fegyverrel mászkáltam.De az azt körülvevő rendszer,és a folyamatos ideológiailag jól megtámogatott életmód tűnik utólag komikusnak.A dolog katonai része-rend,fegyelem stb.-esett nehezemre... Sőt,jól is éreztem magam a reptéri szolgálatban... Megtanultam(és ez nagyon hasznos ma is)nem visszabeszélni,és tudomásul venni,hogy nem mindig vannak/lesznek úgy a dolgok,ahogyan én akarom... Igaz,az a szolgálat fizikailag korántsem volt annyira megerőltető,mint a zöldhatár.Nem fáztunk,és a nyelvtudásunkat is gyakorolhattuk.Véleményem szerint,elnézve a mai fiatalembereket,bizony a katonaság-persze az ideológiai sallang nélkül-jót tenne nekik...

Ez egy nagyon értékes de részemre szomoru emlék, ugyanis mikor disszidaltam Ausztria felé 56-ban akkor akik kisértek egy bizonyos részen szabadon engedtek és a sotét suru erdoben mint fiatal lany egyedul kellett mennem.
Két fegyveres hataror ugylatszik meghallotta hogy valaki kiakar szokni és felszolitottak! "Allj, vagy lovok"
Mivel kozel voltam mar az osztrak hatarhoz és jo futo voltam elkzdtem futni. A hatarorok mégegyszer felszolitottak. "Allj vagy lovok" én észnélkul csak futottam tovabb gondolva hogy a sotétben ugysem talalnanak el. Persze amikor mar harmadszor is felszolitottak akkor a jozan eszem azt mondta hogy itt meg kell allni.
A Jo Isten velem volt mert szerencsémre olyan aldott jo hatarorkkel hozott szemben akik atengedtek.
Remélem még élnek és azota is amikor rajuk gondolok csak aldani tudom oket és minden elképzelheto jot kivanok Nekik

Azt még hozzafuzom hogy nem ugy engedtek at hogy kijelentették "Mehetsz", de elfogadtak azt a hamukat hogy ott dolgozok (egy istallo volt a kozelben)
A JO ISTEN ALDJA MEG MINDEN LÉPÉSUKET.

Igazat adok Manovezérnek abban hogy jolenne ha a mai ifjusagot is kitennék olyan esetekre hogy megtudjak mi az embernek igazi férfinek lenni ilyen komoly helyzetekben.

Tacsi: Pocak 47- Koszonom Nektek ezt az értékes fotot a multrol.

Én bevettem a Cavintonomat, ajánlom másoknak is

kamu:..de remélem ez nem kamu:-))

Tacsifoto: kosz a tabor neve't. Ismeros volt, ahogy neztem a tobbi kepedet,hogy mintha a kozelben Brennberg lett volna.
Nagyon szep videk.

Igen érdekes, tanulságos dolgok, nem szabad elfelejteni.
Distance, a hátam is borsózott a leírásodtól! Nagyon bátor és elszánt kislány voltál. Honnan ez az erő? Vagy a kétségbe esés néha olyan dolgokat produkál amit nem is gondolunk, hogy képesek vagyunk rá? Nagyon tudlak érte tisztelni és megálltad a helyed ott a nagyvilágban!

Agi Mama:
Agikam koszonom kedves elismero soraidat. Én Apukam lanya voltam és minden aron elakartam hagyni az orszagot mert nem smakkolt.
Kulonben Apukam akart kivinni. Értem is jott vonattal.
Tudniillik gyakorlo tornatanar voltam Gyonygyos mellett
Viszont harom férfi kollegam is kiakart disszidalni és mivel Ok nagyon féltek (és volt is okuk miért) Apukam hozzam fordult és azt mondta; Draga kislanyom! Tudom hogy te nem félsz és sikerulni fog a szokés. Rabizlak egy rendes emberre hogy vigyen el egy darabig.
Hala Istennek sikerult is.
Kulonben én ugy szulettem hogy még a mai napig
sem félek semmitol.

Tacsi: Hala a Jo Istennek.
Viszont azt talan nem sokan tudjak otthon hogy mi itt is mennyit szenvedtunk és dolgoztunk rangon alluli allasokban. Még éheztunk is.
És nagyon sokan még mai napig is honvagyat érzunk.

Kamu: Az én sztorim annyira kikészitett hogy bekellett venned egy Cavintont? Ugye nem gondoltad hogy tudom mi az? Hahahah,,,,,
De ha sorozol akkor ne vedd be. O.K?

Kamu: Légyszives ne sértegesd Tacsit inkabb engem.
Rolam lepereg minden sértés. Tudod hogy miért?
Mert engem csak késsel lehet megsérteni. Hahaha:-)))

Distance, minden elismerésem és tiszteletem a tiéd. Tudom, hogy ott kint is nagyon nehéz volt a sorsuk azoknak akik ezt az utat választották.
A családomban is volt ilyen, ő meg sem állt Ausztráliáig. Mindíg haza vágyott, mire sikerűlt mindent lerendezni, -egy befogadó nyilatkozatot kellett tenni édesapámnak- addigra 65 évesen meghalt. Neki nem sikerűlt "gyökeret ereszteni" . Én nem ismertem, csak a levelei által. Ő 1948-ban szökött ki élete kockáztatásával. Azt, hogy meghalt egy barátja írta meg a családunknak.
Biztos nem volt irígylésre méltó sors a tiétek, mégis talpon maradtatok.

Agi Mama:
Sajnalom hogy ilyn fiatalon meghalt a rokonod. Akik 48-ban mentek ki azoknak még rosszabb volt ahelyzete. Plane Ausztraliaban. Hala a jo Istennek mar nem faj neki semmi.

Tacsi: Emlékszem milyen tragédia volt amikor szeretett batyad ennyire rovid ido utan ilyen fiatalon ismeretlen okokbol meghalt.
Sajnos ilyesmit sohasem lehet elfelejteni, de az ido azért begyogyit mindent.

Tudomasul vettem.

Némi nosztalgia bukkant elő bennem,mikor ezt a fotót néztem.18 hónapig olvasgattam az "emlékfák"ákom-bákom betűit a Kőszegi hegyekben az éles határon.Az én időmben már komoly esemény nemigen történt és nyugodtan aludtunk szolgálatban.Rengeteg erdei fülesbagoly volt az erdőben és ott gyakoroltam egércincogással közel csalni őket.Némelyik majd a fejemre szállt.Téli,havas éjszakákon a rókákkal játszottam ugyanezt és jöttek szegények,mintha zsinóron húzták volna őket.

Sajnos abban az időben(83-84)kémkedésnek minősítették ha valakinél fényképezőgépet találtak,pláne a határsávban.Valóban nagyon szépek a Kőszegi hegyek, a Cáki pincék,Velem,kálváriadomb,Hétforrás,Hörman stb.Hogy mennyire volt kemény a szolgálat,azt mindenki maga alakította ki.Mi a legkönnyebb oldalát kerestük és nem szakadtunk bele.Persze azért nemvolt mindennap egyforma.Azt az életet elfogadtuk olyannak,amilyennek parancsolták.8-10 órás szolgálatok mínusz húsz fokban,vagy éppen negyven fokos melegben és sokszor előfordult hogy nem váltottak le,mert éppen nem volt ember,mert záráson vagy razzián voltak a szomszédos örsön.Jól belekezdtem a mesébe.

Én Kőszegen voltam,Hétforrásra csak zárni mentünk ha jelzett a rendszer.Havas jeges hegyi ösvényeken általában gatyafékkel érkeztünk a kijelölt szolgálati helyre.Sok esetben nem szerettük ezeket a helyeket,mert nehéz terepen kellett haladni,de megvolt az,az előnye hogy az ellenőrző járőr sem kedvelte és kerülte.A járőrtáska volt a főközlekedési eszköz a lejutásra a hegyről.Ráültünk mint egy szánkóra és huss a vízmosáson lefele.Néhány éve voltam átutazóban Kőszegen és pár napot ott töltöttem.Bejártam a régi helyeket.A Gyöngyös pataktól az Irottkőig és szomorú látvány volt a lerombolt HÖR épületeket nézni. Jobbról-balról kísértek és még akiket nem láttál,azok is ott voltak.A PRJ (Polgári Ruhás Járőr) már Celldömölkön fent volt a vonatokon és kiszedte az idegen,külföldi,gyanús személyeket és átadta az elhárításnak.A helyi lakosokkal nagyon jó volt a kapcsolatunk.Talán mert a fél város önkéntes határőr volt?De a sógorok is csíptek bennünket és vidáman ment az okmányellenőrzés.Ők általában naponta jöttek vásárolni,fodrászhoz,vacsorázni és egyéb dolgaikat intézni.

PRJ, VESZ...ismerős, bátyám a Jugó határon szolgált Somogyudvarhely és környékén..

Én a Szombathelyi kerületnél voltam és mint már említettem Kőszegen és az őrsparancsnokunkat egymásközt gestapónak hívtuk.Havonta egyszer lehetett hazajönni,de én általában erről lemaradtam.Hat hónap is eltelt úgy hogy nem voltam otthon. anna: a VESZ nem tudom mit jelent,de érdekel.

bátyám csak úgy mondta "veszesek", vonat ellenőrző szakasz.

Amennyiben a rövidítéseknél tartunk.Jómagam is határőr(lásd fenntebbi kommentben) voltam,méghozzá "FEP"-en.Ez is egy régi,a történelem homályába merült szép szakkifejezés.Mi az szerintetek?Ez a mai nap kérdése... :-)

Manóvezér:Mivel hogy én tudom a választ,így hagyom másoknak a megfejtést.

Vonaton a kalauzok segítették a civil ruhás járőröket.Volt aki nap mint nap utazott,ezeket ismerték és aki távolabbról azt a menetjegy alapján kiszűrték és kezdődött az igazoltatás,esetleg előállítás.A Kálvária dombon is figyeltek benneteket,csak ti nem láttátok a határőröket.Nagy összetartás volt a katonák között,ami érthető.Állandóan betárazva volt 60 db éleslőszer és ketten voltunk kint a határon a Magyar Osztrák műzárnál.A kerítés másik oldala már a sógoroké volt.Egymásra voltunk utalva és bíznunk kellett a másikba.Én ezt úgy fogalmaznám meg,hogy az első vonalban szolgáltunk és bizony előfordultak lövések.

PRJ=Polgári Ruhás Járőr,aki a vonaton,buszon egyéb helyeken civil ruhában teljesített katonai szolgálatot.Vagyis megpróbált elvegyülni az emberek között.Különös ismertetőjele,barna katonai kimenő félcipő.Aki ismerte őket,már messziről kiszúrta a cipőjéről.

Bizony ott nem szilvás gombóccal dobálóztak.Amennyire lazán vettük az egészet,egy komolyabb helyzetben mindig helytálltunk.Az őrsparancsnok (gestapó)is tudta hogy simliskedünk,de megkövetelte a rendet és jaj volt annak aki szolgálatban bukott.Egy hónapig megint nem mehettünk haza és így nekem egyszer összejött hat hónap.

Akkor mindenki ngy örömére a megoldás a tegnapi nap kérdésére.Az ország egyik legfontosabb határállomásán (Budapest,Ferihegy, ill. Nemzetközi Hajóállomás a Dunán)voltam útlevélkezelő szerett Hazánk szolgálatában.A reptér,mint ilyen FEP volt.FEP=Forgalom Ellenőrző Pont.