Marosvásárhely három földrajzi tájegység találkozásánál fekszik (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente). 1332-ben Novum Forum Siculorum (Székelyújvásárhely), 1349-ben Sekulvasarhel néven említik. A Sekulvasarhel, avagy Székelyvásárhely. Sok etnográfus azt állítja, hogy a „Székely” szó a település közelében lévő Székelyfalváról (a települést először 1467-ben említették, majd a 17. század folyamán eltűnt) ered. 1616-ban Bethlen Gábor városi rangra emelte Marosvásárhely néven. A román Târgu Mureș és a német Neumarkt am Mieresch tükörfordítás a magyarból. Azelőtt a románok Oșorhei-nek (ejtsd:Osorhéj) hívták MAROSVÁSÁRHELY (románul Târgu Mureş, Tîrgu-Mureş, németül Neumarkt, Neumarkt am Mieresch, erdélyi szász nyelven Nai Muark, latinul Novum Forum Siculorum, Agropolis, Areopolis) municípium Romániában, Maros megyében (Erdély). A székelység fővárosa, művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma Maros megye székhelye, a körülötte létrejött Marosvásárhely Metropolisz Övezet központja. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély hatodik legnagyobb városa. A magyarok számát tekintve az első helyen áll Romániában. Az első település, amelyet a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a 11. században alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első birói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették várost. A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, majd a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett. Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belváros Rózsák-tere a számtalan barokk, szecessziós épületekkel, mint a Keresztelő Szent János-templom, Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője 4 bástyás vár, amely délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya, számtalan egyéb látnivalója különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található. Forrás: Wikipéda (kivonat)