Galamb

Magam sem értem miért, de itt állunk egy recsegő pallón, vasárnap délután, alsó fogsorig overallban LED lámpával a fejünkön egy szerencsétlenül járt madár csontváza felett. Amerre nézünk, száll a por, mindenfelé rozsdás, kiálló szögek éktelenkednek. Ráadásul valamilyen életforma motoszkál illetve tart szemmel minket az egyik sötét sarokban, amely folyamatosan elvonja figyelmünket. Remélhetőleg csak a galamb elárvult társa próbálja megtalálni a kijáratot a hiányos palatetőn, követve a portól kontrasztos fénysávot. Általában pihenni szoktunk ilyentájt, de sajnos szorít az idő, hisz ezt az 1800-as évek végén épült kísértet járta polgári ingatlant hamarosan lebontják, hogy irodaházat építsenek a helyére. Eredeti tulajdonosa, aki mellé műkedvelő órásként önként szegődtem váltig állítja, hogy itt van elrejtve szolgabíró ükapjának hagyatéka, amelyet a Rákosi-rendszer idején szegelt a padlólécek alá. Csehszlovák képregényekben sincsenek ilyen fordulatok- gondoltam magamban, amikor egyszer csak lópokrócba tekerve előbukkant a képen is látható, nagyon beszédes jegyzőkönyv. Sajnos órát nem találtunk, de már nem is bánom, hisz ami előbukkant, többet ér egy időmérőnél. Akkor lapozzunk bele.