37

Az óra készítésének idején még nem létezett "bontható tokkengyel", ahogy a szakma nevezi. A mai rugós stiftek csak az 1960-as évek elején terjedtek el széles körben. Addig fix, forrasztott kengyelek szolgáltatták az óraszíjak rögzítését, amelynek használata igen körülményesre sikeredett. Kizárólagosan ragasztott vagy szalagszíjat lehetett alkalmazni az óra viseletéhez, de egyszer aztán az 1950-es évek közepén kreatív eszközökkel megoldották az oldható kötés problémáját.