A lágyvas betét története

A lágyvas betét eredete nem mai történet, még az iparosodás fejlődő szakaszára datálódik. Fejlett piackutatási módszerekkel tárták fel az újdonsült igényt és kiderült, hogy világszerte egyre több energetikában foglalkoztatott műszaki értelmiségi dolgozik a gomba módra szaporodó erőművekben, így már nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket. Búvároknak, pilótáknak addig is gyártottak órát, de ezen réteg kimaradt az óragyártók termékpalettájáról. Ezt a hiányt először a Scaffhauseni International Watch & Co manufaktúra ismerte fel és az órák történetében először adott ki újdonsült társadalmi réteg számára tervezett modellt, az IWC Scaffhausen Inenieur-t. Az óra mechanikai igénybevételeknek maximálisan ellenáll, tokja rozsdamentes acél, vízálló, azon felül lágyvas szerkezetvédő kialakításával akár 1000 Gauss elektromágneses hatást is játszva kibír. Ezen paraméterek lehetővé teszik, hogy bármilyen energetikában dolgozó ember közvetlenül viselhesse bármilyen helyzetben. A célközönség felismerte a lehetőséget, de természetesen más területre is eljutott, nagy sikert aratva a gyűjtők körében. Az igényt felismerte más gyártó is, így a Rolex Milgauss modellje is ezen társadalmi célcsoport megszólítását tűzte ki céljául. Az Omega is már régóta használja, elengedhetetlen kiegészítője a modern kronométereknek.