_
Szentgotthárdi Óragyár
  • 2016. jan. 01.
  • 421
  • 2
  • 0
  • beágyazás
    M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Jó példa a versenyképességi mutatók mellőzése miatt bukásra ítélt Szentgotthárdi Óragyár története is, mely hazai viszonylatban komoly versenytársa volt a svájci iparnak. Az üzem szintén a kor fejlesztésének eredményeként a Rába partjára épült, központi gőzgépek működtette transzmissziós gyártástechnológiája a kor szellemének zászlóshajója volt. A gyár főleg cilinderórákat gyártott, amelyek alacsony fogyasztói ára főleg a korabeli munkásosztályt szólította meg. Az óragyár folyamatos tőkehiánnyal küszködött, ezek mellet nagyban bojkottálták a svájci óragyártók tevékenységei is, hisz onnan kerültek ki az első szakemberek. Nem tudtak haladni a korral, hisz hasonló árfekvésben már horgony-gátszerkezetes órákat lehetett beszerezni. A gyár 1899-ben csődbe jutott, nemsokára egy bécsi órakereskedő Kohn Fülöp vásárolta meg, neve Első Magyar Óragyár lett. A svájci óragyártók többletkapacitása folyamatosan ellehetetlenítette a gyárat, hatékonyságuk sem volt elég a független fennmaradásra. Volt olyan időszak, amikor ügyes kezű gyermekek is dolgoztak a gyárba, mert a felnőtt munkaerőt egy bérkövetelést szorgalmazó sztrájk miatt elbocsájtották, nem kis felháborodást kiváltva a korabeli sajtó megjelenő hasábjain. Távol-keletről még csak nem is hallottak akkoriban, elég volt a majd egy évszázaddal előbb alapított Helvét óraipar hatékony gyártástechnológiai módszereit figyelmen kívül hagyni.
Kedvencnek jelölték
Albumokban