Olimpiák kis településeken

Az Olimpiáknak nem mindíg csak nagyvárosok adnak otthont, ahol adottak az infrastruktúrális feltételek, hanem néha eldugott települések, vagy falvak. Ezeken a helyeken nincs könnyű dolga az Olimpia Hivatalos Időmérőjének, hisz csak a felszerelés két kamionnyi terhet jelent és az áramellátás sem ilyen terhelésre van tervezve. Ezért a Longines nagy kihívása az Albertwillei téli olimpiai játékokra datálható. Az 1992-es úgynevezett falusi olimpia története 1968-ban kezdődött. A 17 éves Michel Barnier a nézőtéren láthatta, amint kedvence, Jean-Claude Killy három aranyat nyert a grenoble-i olimpián. A két férfi tizenhárom évvel később, barátként találkozott Franciország Savoie régiójában, Val d'Isere-ben; Killy a nevét viselő síközpont tulajdonosa volt ekkor már, Barnier feltörekvő politikus, az Alpokban, Savoya megye nemzetgyűlési képviselőjeként működött. Mindketten úgy gondolták, a térség idegenforgalmának fellendítéséhez elengedhetetlen lenne a téli sportok fejlesztése, ennek érdekében pedig meg kell szerezniük a téli olimpia rendezési jogát. Azzal azonban tisztában voltak, hogy az akkor körülbelül 300 ezer lakosú megye nem pályázhatja meg a játékokat, ahhoz egy város kell. Így esett a választás a húszezresnél is kisebb Albertville-re, egy olyan kisvárosra, amelyről a franciák többsége sem sejtette, hol is van. Killyék 82 júniusában tárgyaltak először a helyi polgármesterrel, majd az időközben a megyei tanács élére került Barnier vezetésével az év decemberében bejelentették a pályázat elindítását. A szenzációszámba menő rendezvénysorozat beíródott az olimpiák történetébe. A sportesemény hivatalos időmérője természetesen a Longines. (fotó forrása:www.swisstiming.com)