_
Zománctechnika
  • 2014. febr. 27.
  • 127
  • 0
  • 0
  • beágyazás
    M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
Az óratokok díszítésére számos eljárás alakult ki az elmúlt évszázadok folyamán. Mai felfogás szerint az óratok sok esetben csak a szerkezet perifériája, optimalizált értékvilágát nemesfém alkalmazásával próbálják növelni. Ennek főleg az az oka, hogy a hajdanán egy egész iparágat felsorakoztató technika nagy része mára kihalt. Régmúlt időkben az óratok értékének növelését nem csak arany, vagy platina alkalmazásával lehetett növelni. Peter Carl Faberge az orosz cári udvar részére készített kivételes ékszereket, Faberbe-tojásként ismert remekművei máig megbecsült darabjai sok óratörténeti kiállításnak. Óratokokat is készített, mely egyedi kivitelezése páratlan műkincse sok királyi gyűjteménynek. Sok, a Romanov dinasztia részére készült óratok készült nielló-technikával. Nemesfém értékben csekély, de kézműves munka tekintetében ezen óratokok különleges értéket képviseltek. A befektetett munka költsége a kreativitás hiánya és a tömeggyártás megpecsételte ezen műhelyek sorsát, manapság már nem készítenek ilyet. Marad az unciánként mért arany és egyéb nemesfém, mint értéknövelő elem, ami sokszor semmitmondó kialakítása mégis értékessé tesz egy óratokot.