Munkás kezek

Minden csodálatom és tiszteletem az Övék! :-)))

Sok ilyen dolgos és kemény férfikézre lenne ma is szükség, de elsősorban munkára, sok-sok értelmes munkára úgy gondolom.

A párom munkahelyéről is,- ami egy kissebb, 20-30 létszámmal termelő kis üzem- sorra kacsingatnak kifelé, természetesen a még ifjú éveikben járó, fiatal emberek. A bérek alacsonyak és sajnos nem sok remény van a közeli változásra sem.

Most őszintén, hogy lehet ezzel szemben hazafinak lenni, miként is foglalhat bárki állást szubjektíven, mikor az ábra teljesen mást mutat.
Verjük csak - mosollyal a szánk szegletén - a mellünket két kézzel és hangoztassuk fennhangon, hogy igen itt van már a Kánaán és hallhatóan dübörög a gazdaság....

...én meg csak ücsörgök itt, fenn az álmaim galériáján és várom, hogy majdan csak belép egy mindenre elszánt ember - s ha mást nem - vesz egy árva füstölőt háromszázötvenért, hurrá! Viszont hamarossan jön a szépséges, mindenttudó pénztárgép és lehet kérem tapsolni és kuporgatni rája...a METRÓ a 4-es is elkészűl hamarosan, csak ki kell várni , hiszen mi az a pár hónapocska, ahoz a 6-7 évhez képest, amit egy pozdorja palánk mögött kuksolva, adót, bérletidíjat, iparűzésiadót....kikinlódva küzdött a családom a túlélésért. 17. éve vagyok nyitva, viszont az első évek, cirka 11 éven keresztűl valóban dübörögtek....
Nem tehetek mást, továbbra is kedvesen mosolygok, udvariasan kérdezek és válaszolok, üres óráimban gyártom a merített papírból készűlt autentikus tasakokat, hogy masnival átkötve (teljesen grátis) megörvendeztessem vele a vevőimet....

Igen marad, önmagunkban, a gyerekünkben, a párunkban s ne gondold, nincsen nekem semmi kifogásom a hit ellen, hiszen mindannyian hiszünk valamiben, vagy valakiben, ami elrémiszt, az a fejet hajtó, szemlesütő vakbuzgóság.
...és igen, mindezek ellenére vannak pillanatok, amikor úgy érzem, - mégis - van egy felsőbb hatalom, ami most, ebben a pillanatban megfogta a kezem.
Megnéztem, a vidék és a kápolna egyaránt gyönyörű, még ha csupán 729 méterre is van a tengerszint felett.
Maradok magam is, - mint idáig - egy szintúgy kisnyugdíjas...