Szent Imre szoborcsoport

Szent Imre-szobor. Az 1929-től Horthy Miklós körtérnek, 1945-től napjainkig Móricz Zsigmond körtérnek nevezett területen 1930-ban állították fel a szoborcsoportot, amelynek központi alakja Szent Imre herceg. A szobrokat Croy-Dülmen Izabella főhercegasszony megbízásából készítette Kisfaludi Strobl Zsigmond. A Szent Imre-év keretében felavatott alkotás hét alakot jelenít meg, hatan közölük egy 100 cm magas kőtalapzaton állnak, ők fogják közre a közel 3 méteres mészkő talapzaton álló herceget. Szent István király fiát, Szent Imrét a magyar ifjúság védőszentjeként tisztelik, ezért a mellékalakok az ifjúság hat különböző rétegét képviselik. Szent Imre bronz szobrának bal oldalán egy parasztlány, egy cserkész és egy emericanus diák áll, a jobb oldalon egy díszruhás lányt látunk, kezében liliomokkal, egy, a szívét felajánló lányt és egy imádkozó leventét. A szoborkompozíció talapzatának elülső oldalán láthatunk egy domborművet, amely azt ábrázolja, hogy Szent István felajánlja a Szent Koronát a Boldogságos Szűznek. Talapzatának hátsó lépcsőjét eredetileg egy kőkoszorú is díszítette, ez azonban ma már nem látható. A szobrokat Rafaell Vignalli öntötte, aki a két világháború közötti Magyarország egyik legjelentősebb szoboröntője volt. A szoborcsoport a II. világháborúban és 1956-ban is súlyosan megsérült, ám szakszerű restaurálását csak a 2000-es évek elején végezték el.