tavaszi szánkózás

Nagyon aranyosak, kár, hogy nem decemberi kép :)

Gyönyörűek! :-))

Levikének üzenem, én is erősen az Ő oldalán állok, de azért, kicsit mégis muszáj kimennem ebbe a cudar időben is, mert a munka, nincs mese - mint Te is tudod - megköveteli. :-)))

Elég szomorú, most volt bennt egy néni (nálunk idősebb) alattunk az optikában,mivel szegényke ráűlt az okuláréjára és mint a sicc szét is lapította azt. Itt sírt, rít, mivel még a legolcsóbb ajánlatot sem tudta volna kifizetni. Nem volt sopánkodó, nem okolt senkít, csak a mélységes szégyenkezés sütött át szekényke beszédén, elmondta hány szelet kenyeret kell beosztania nyugdíjig és majd valamivel oda csípteti az orrára, hogy addig le ne essen, míg nem lesz egy kis pénzecskéje... és ilyet nap, mint nap hallok magam is itt fenn az üzletünkben.
Az igazság az, hogy mi sem örömünkben ücsörgünk, csodára várva nap, mint nap a munkahelyünkön, ahelyett, hogy élveznénk a kiérdemelt nyugdíjas éveinket. Én pl. 44 évet töltöttem munkával, néha kicsit jól jönne a lazítás.
..de mivel mi szorgos kis hangyák vagyunk mindketten, nem panaszkodunk, dolgozunk, nem igaz?! :-)))

Istenem, de sokat is olvashattuk az iskolától a munkahelyek öles felíratain.
Mencs' Isten, hogy panaszkodjak, sőt hálát adok nap, mint nap, a munkáér, az egészségért, a család békéjéért, mert ez a legfontosab, csak utána jönnek a "piszkos" anyagiak...és mégis köze van mindenhez sajnos, a sok aggodalom megteszi a magáét ( jó egy hónapja kaptam is egy kis infarktust, nem látványosat, de intőjelnek nagyon is megtette......) :-(

De kedves vagy! Fel a fejjel, ki a mellel! Mi vagyunk a rendíthetetlenek. :-)))