Barcelona 1767 (2)

Aznap, nagyjából ezt az útvonalat jártuk be (ismét):
https://goo.gl/maps/xskxpdd4hBYL5tJN6
A Montjuïc hegyoldalában van egy "kitaposott csapás" és onnan készültek a tengerparti képek.

Ó, nem vagyunk hősök kicsit sem, csak keressük a látványos dolgokat.
Néha "bele is botlunk" kevésbé turistás helyekbe, ami meglepetésként érnek, de élményként csap le ránk. Például ilyen volt ez a napi utolsó szakasz, amely már ránk sötétedve érintett bennünket. A szállás felé haladva át vágtunk az ismert migráns kerületen, az El Raval-on. Ez a Rambla nyugati oldalától kezdődik és a város legveszélyesebb környékének tartják. Az helyiek is félnek, hogy bármikor bűncselekmény áldozatává válhatnak. A bűncselekmények száma duplájára nőtt. Az utóbbi időkben meghaladták a new yorki Bronx kerület erőszakos bűnözési mutatóit. Egy odautazó hatványozottabban nagyobb eséllyel lehet támadás célpontja. Keleti feelingben, látványban és nem éppen bizalom gerjesztő arcokkal tele éjszakai csatangolásban volt részünk. Nem állítottam le az állványt egy kis hosszú záridősre, mert tudtam, hogy néhány percen belül belénk kötöttek volna. A Rambla másik oldalán, a Gótikusban nem volt ilyen aggodalmam, pedig ott is alaposan figyelni kell a környezetre.

Ugyanitt van a hírhedt utca, a Carrer d'En Roig. Ha valaki járt már a Carrer d'En Roig utcában, akkor láthatta az erkélyeken a sok vörös zászlót. Régebben ezek a zászlók jelölték a drogvásárlás helyének ingatlanát. A vörös azt jelentette, hogy semmilyen drogot nem forgalmaztak, a kék figyelmeztette a rendőrség jelenlétét, a fehérek azt jelezték, hogy a drogok a vásárlók számára ott elérhetők. A helyi lakosok most átvették ezt a szimbólumot. A vörös zászlókat kirakták az erkélyekre, hogy így tiltakozzanak az úgynevezett narcopisos ellen, vagyis a droglakások bezárásáért és a heroin fogyasztási terület felszámolásáért. Ez is El Raval: kábítószeresek, drog dealerek, prostituáltak és a stricik igazi otthona Barcelonában. Nem árt fokozottabban figyelni ebben a negyedben (is).

Természetesen fő az óvatosság! Nem hiába írtak a külföldi hírcsatornák a bűncselekmények drasztikus növekedéséről Barcelonában. Magyarországon van jó néhány jelentősebb szerepet betöltő olvasottabb online híroldal, amelyek sajnos szemérmesen hallgatnak a történtekről. Sokan vannak, akik elbagatellizálnák ezt a biztonsági fenyegetést, pedig a mi bőrünkre megy mindez. Nem lehet félvállról venni. Meg lehet úszni bármiféle atrocitások nélkül, de azért ne hívjuk ki magunk ellen a sorsot. Mondom én, pedig mindenhol este tíz óra körül indulok hosszú zár-időzni, általában egyedül. A táskámban millás értékű fotós felszereléssel, plusz az állvánnyal a kezemben. Megyek akár 5-6 metróállomásnyit is a kiválasztott helyszínekhez. Vannak „beszólások”, „zavarkeltések” munka közben, de inkább többnyire kíváncsiak az emberek. Ha leszáll a gép, onnantól „csalánba nem üt mennykő” érzéssel csatangolok mindenfelé. : )

A Grácia viszonylag "nyugisabb" környék - ahogy írod - sok turistával. A tömeg vonzza a zsebeseket. Az Eixample városrész az amit még kiemelkedően veszélyesebb környéknek mondanak a rendőrségi jelentések. Nemrég a rendőrkapitány jelentette ki, hogy nem tudja már garantálni a Sagrada Familia környékén a biztonságot.
A Las Ramblas déli vége az éjszakai órákban prostituáltakkal és kábítószer-kereskedőkkel van tele. Valószínűleg a legjobb, ha éjszaka elkerüljük ezt a helyszínt.
A Las Ramblas északi végén egy másik hely a Plaza Catalunya, ahol fokozottan ügyeljünk az értékeinkre. Barrio Gotico a város egyik történelmi kerülete, ahol könnyű elszigetelni magunkat egy esetleges támadáshoz, mert a terület szűk, kanyargós utcákból áll.
A Picasso Múzeum népszerűsége miatt a Carrer Montcada a tolvajok népszerű utcája. Ugyanez vonatkozik a Carrer de la Princesa és a Mercat Santa Caterina közelében található utcákra. A Sants és a Franca vasútállomásokon, az Estacio del Nord buszpályaudvaron és a Cercanias metróvonalon, amely a repülőtérre indul, számos zsebes dolgozik.

Az a "baj", hogy a biztonság érzése az embernek eléggé hullámzó. Van mikor túl biztosítom, de többnyire lazáznám. Ha csak megkérdik, hogy hány óra, akkor automatikusan hátrálok, ellépek néhányat. Mindez elterelés is lehet, tehát le kell rázni őket. Rengeteg módszerük van a zavarosban halászóknak. Ha tehetjük lehetőleg ne legyünk kirívóak, már messziről feltűnő turista kinézetűek. Ha tétovázó eltévedtként viselkedünk, könnyebben kiszúrnak a gazemberek, akik odalépve segítséget szimulálva kifoszthatnak bennünket. Zsúfolt metróban vagy buszban utazva figyeljünk, hogy láthatóan csoportosan megjelenők ne fogjanak körbe. Ne hagyjuk a párunktól enyhén lökdösődve leválasszanak. Ezeket helyzeteket okkal készítik elő.

Éttermekben lehetőség szerint ölünkben tartsuk a kézitáskánkat. Ne tegyük háttámlára a kabátunkat sem, ha érték van benne. Igazolványt, útlevelet már otthon fénymásoljuk le, a bankkártya számát írjuk fel, mert amennyiben ellopták, a gyorsabb intézkedésekhez szükségünk lehet. Az ékszereket otthon kell hagyni! Nem kell bikaviadalt játszani a tolvajokkal. Az arany-ezüst olyan, mint a „vörös rongy a bika számára”. A válltáskák, hátizsákok és hosszú szíjjal rendelkező kézi táskák népszerűek a motoros vagy biciklis rablóknak. Egy rántás és tehetetlenül nézünk a tulajdonunk után. Jó, ha megússzuk sérülés nélkül, nem úgy, mint nemrég a dél-koreai diplomatanő, aki belehalt sérüléseibe.
Talán már Ti is jártatok már úgy, hogy virágot vagy valamilyen tárgyat adtak volna kezetekbe, főleg nők. Vissza kell utasítani azonnal, mert ez csak egy feltérképezés a pénzed mennyiségére és helyzetére. Klasszikus trükk a festékkel vagy tejjel való véletlenszerű lepermetezése a ruhánkra. A meglepődés sokkját kihasználva, egy intenzív segítőkészséges tisztogatással próbálnak kizsebelni bennünket.

Természetesen minden helyzet más, így mindenki másként éli meg az utazását. Az biztos, hogy nem érdemes nem figyelembe venni az állapotok rosszabbodását. Ha az eddig felsorolt bűnözői trükköket olvasván, s majd a tudat alatt felismerjük benne a kialakult helyzetünket, akkor jobb eséllyel blokkolhatjuk vagy csökkenthetjük veszteségeinket is.

Néha utazási fórumokon szoktam a tapasztalataimat megosztani. Volt már olyan is, hogy felkértek egy kis segítségre egy néhány napos lisszaboni időtöltéshez. Beszámolójuk szerint sikerült napszakra-órára lebontva A és B útiterveket ajánlani, amit be is tartottak.
Térképekkel, útvonalakkal, éttermekkel, üzletekkel, közlekedéssel egyéb tanácsokkal kb 30 email-ben, elmondásuk szerint már egyszerűbb volt a kirándulásuk. Napi kapcsolatot is tartottuk, hogy már ők a helyszínen voltak és itthonról javasoltam dolgokat.