Róka- tett

Az-ám, hűha! Nagyon megdolgozott vele, 8-10 méterenként le kellett tegye, hogy lihegje ki magát.

Sajnos őzgida! Nem avatkoztam be, mert már élettelen volt, vagyis a pihenőknél letette, de már nem mozgott....

Ebben neked tökéletesen igazad van, de az első pillanatban az ember ösztönszerűen az esélytelen pártjára állna, de van egy racionális gondolkodás is, ami mérlegeli a helyzetet és ha még életben lenne, akkor is kevés esélye lenne a túlélésre. Másfelől törvény tiltja vadállatok megfogását!
Törvény ide vagy oda, én szegtem már meg ezt a paragrafust és nem titkolom, sőt büszke vagyok rá, hogy megmentettem egy ártatlan őzgida életét, ami hasonló sorsra jutott volna, mint a fotón látható!
A történet röviden: Szokásos fotó-barangoláson voltam a zalai erdőkben, mikor kétségbeesett őzgida sírás csapta meg a fülem! A síró hang irányába siettem, szerencsére a hangforrás is felém közeledett. Az erdő szélén, egy jól kitaposott vadcsapán érkezett a gida nyomában a rókával. Lehúzódtam az aljnövényzetbe a csapa mellett. Mikor a gida mellém ért, csak felkaptam az ösvényből. Abba a pillanatban abba hagyta a sírást és egyáltalán nem próbált szabadulni. A róka persze visszafordult és eliszkolt. A gidát egy darabig nyugtattam, simogattam, nagyon zihált! Tanácstalan voltam, nem tudtam mi lehet az anyjával, miért nem keresi? Logikusan meg kellett volna védje a rókával szemben! Eltelt úgy egy fél óra, mire érkezett egy hívó hang. A gida azonnal válaszolt és indult is a hang irányába. A megható számomra az volt, amikor úgy tíz méterre megállt és néhány másodpercig nézett vissza. Szerintem ez köszönet volt! Amikor eltünt a hívó hang irányába, akkor nyilalt belém, hogy bár egy fotót k

Most látom, hogy a szövegemnek a végét megette az "index motor"! Ezek szerint korlátozva van, hogy maximum hány karakterből állhat egy hozzászólás! Sebaj, megpróbálom befejezni itt!

...... készíthettem volna róla. A gépem mindvégig a hátizsákban kukkolt!