http://indavideo.hu/video/Rokavadaszat .................. 1976. szeptember 6-án szenzációs hírt repítettek világgá a hírügynökségek: a Japánban lévő Hakodate város nemzetközi repülőterén leszállt a szovjet légierő egyik vadonatúj MiG–25-ös vadászgépe, amelynek pilótája politikai menedékjogot kért az USA-tól. Természetesen Magyarországon csak a Szabad Európa Rádió hallgatói szerezhettek tudomást azonnal az érdekes eseményről, a hivatalos sajtó csak napokkal később ismertette az első betűtől az utolsóig hazugságokat tartalmazó szovjet álláspontot.1976 augusztus elején Viktor eldöntöttehogy a szökést vadászgéppel tegye meg, más módja amúgy sem lett volna, ezzel pedig egyúttal hatalmas szolgálatot tehet az amerikaiaknak, akiket nagyon érdekelt az új nagy sebességű elfogó vadász. A 068 hívójelű Belenko ötödikként startolt pontosan 12 óra 50 perckor, miután még utoljára szemügyre vette a repteret övező gyönyörű erdőséget a pilótafülkéből. Az elemelkedést követően a megszokottnál előbb kapcsolta ki az utánégetőt, hogy takarékoskodjon az üzemanyaggal, majd öt perc alatt felemelkedett 8000 méterre. Kelet felé repült a kettes légtérbe, amelyet a gyakorlófeladatra jelöltek ki. Mindeddig az irányítás utasításait követte, de elérkezett az a pont, amikor egyszer és mindenkorra a maga urává vált. A gépet zuhanásba vitte, és olyan kis magasságba süllyedt, amilyenben ezzel a típussal még sohasem repült. A hegyes vidéken természetesen a radarok azonnal nyomát veszítették. Kikapcsolta a rádiót, a fedélzeti válaszadót és minden egyéb olyan rendszert, amelynek jelei alapján a nyomára akadhattak volna. Az óvatossága indokolt volt, ugyanis a térségben több légvédelmi rakétás alakulat is állomásozott, amelyek veszélyt jelenthettek volna számára. Kis magasságban repülve néhány perc alatt elérte a Japán-tengert, ahol tartotta az 50 métert, hiszen lehetett a közelben szovjet hadihajó, amely lelőheti a gépét. Kb. 240 métert túlgurult, és néhány méterre állt meg a keresztben álló ILS antennától, 30 másodpercre elegendő üzemanyaggal a tartályokban. A média azonnal a helyszínen volt, így a világ késedelem nélkül tudomást szerzett a szenzációs eseményről, amelyről még az USA elnökét is soron kívül tájékoztatták. Mind a mai napig tartja magát orosz részről az a vélemény, hogy egy jól szervezett CIA-akcióról volt szó, amely aztán sokmilliárdos kárt okozott a Szovjetuniónak. Át kellett tervezni a MiG–25-ösök egy sor elektronikus rendszerét, a régi helyett ki kellett fejleszteni a „Parol” saját-idegen felismerő rendszert, amellyel aztán el kellett látni a légvédelem minden repülő- és rakétás alakulatát. A szovjet diplomácia teljes gőzre kapcsolt, és mindent megtett, hogy azonnal visszaszerezze a gépet és a pilótát. Követelésükre létrejött egy találkozó, amelynek során az „illetékes elvtárs” igyekezett meggyőzni Belenkót, hogy térjen vissza, és büntetlenséget ígért, mondván, „tudjuk, hogy csak eltévedt”. Határozottan félbeszakította a szovjet diplomatát, és neki is kijelentette, hogy szó sincs tévedésről, szándékosan repült át Japánba. Nevetséges volt az a kijelentés, hogy nem kap büntetést, ha visszatér. A szovjet pilótáknak bármi áron meg kellett akadályozniuk, hogy repülőgépük illetéktelen kezekbe kerüljön, inkább katapultáljanak, és semmisüljön meg a gép. Jól tudta, ha visszatér, halálbüntetés vár rá. Néhány évvel később a Szovjetunióban halálhírét keltették, állítólag autóbalesetben vesztette életét, de még manapság is jó egészségnek örvend. Hatvanhét nap elteltével a MiG–25-öst visszaadták a szovjeteknek, a gépet ládákba csomagolva a Taigonos teherhajó szállította haza, ahol soha többé nem repült, a légierő egyik akadémiáján földi oktatási tansegédletet készítettek belőle. Forrás és több :http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/aranysas_060905/