http://www.dailymail.co.uk/home/you/article-2451155/Ph... ...... Az idős ír asszony, Philomena Lee-ről (Judi Dench), aki a karrierje mélypontján lévő angol riporter, Martin Sixsmith segítségével (Steve Coogan) keresi tőle csaknem ötven éve elszakított gyermekét. Bár egy világ választja el őket egymástól, a generációs, vallási és intellektuális különbségeket leküzdő furcsa páros között különös barátság alakul ki a tengerentúlra is átívelő, egyszerre megható, megrázó, szívet melengető és olykor nagyon vicces utazás során. Nálam a film 5-ös, mert egy valóságos történetet rendkívül valóságosan ad vissza....................... Egy idős asszony keresi fél évszázada örökbeadott gyermekét. Írország sokáig elhallgatott múltja a vásznon parádés szereposztással. Volt idő, amikor az írek nem a DeLoreant és a U2-t exportálták a nagy vízen túlra, hanem gyerekeket. Hogy az apácák mire költötték a gazdag amerikaiaktól kapott pénzt, azt nem tudni, de valószínűleg nem tűzoltó palackra, mert a hivatalos iratok rendre megsemmisültek. Idén rendesen kaptunk a beülünk az autóba és megyünk, illetve a sötét titkot őriz a múlt, de mi majd jól kiderítjük típusú filmekből. A Philomena a kettő nagyon ügyes ötvözete, a beülünk az autóba és kiderítjük a múlt sötét titkait mozi. Van egy mélyen vallásos idős ír néni (Dench), aki gondol egyet és ötven év hallgatás után a családi tűz melegénél kijelenti, hogy neki bizony valahol van egy fia. A tesó létezése a lányát is kíváncsivá teszi, mert egész eddigi életében úgy tudta, hogy egyke. Amikor véletlenül összehozza a sors az egykoron szebb napokat látott riporterrel (Coogan), megkéri, hogy segítsen megkeresni az elveszett fiút. Martin Sixmith már éppen azon van, hogy érfelvágás helyett az öngyilkosság kevésbé fájdalmas módját választja és ír egy könyvet az orosz történelemről. A férfi eleget tesz a felkérésnek, szaftos sztorit szimatolva le is szerződik kiadójával. A megbízatást kezdetben egyszerű munkaként fogja fel, mely reményei szerint visszahozza őt az élvonalba, később azonban már küldetésnek tekinti azt. Philomena kiszakadva a megszokott környezetből mindenre rácsodálkozik, mint egy kisgyerek, Martin ugyanakkor otthonosan mozog ebben a világban. A két ember ennél jobban már nem is különbözhetne egymástól. Martin igazi bunkó, jól szórakozik a nő egyszerűségén, naivitásán és vallásosságán, miközben cinizmusa és ateizmusa mögött nagy adag csalódottság és önsajnálat rejlik. Profizmusa viszont megkérdőjelezhetetlen, nélküle az ügy megoldatlan maradna. A végeredmény jobban felzaklatja, mint a gyermekét kereső anyát, aki éppen származása és neveltetése révén képes megbocsátani az őt ért sérelmekért. Martin kénytelen ráébredni, hogy azért, mert haragszunk a világra, nekünk még nem lesz jobb. És ha még azt is tudná, hogy a világ magasról szarik a véleményünkre. http://hetediksor.hu/2013/12/29/philomena-hatartalan-s.../