Az egykori várost kr.e. 2500 és 2100 között az Indus partján élő Harappá-kultúra beli nép építette, akik Mezopotámia és az ókori Egyiptom népeihez hasonlóan a termékeny folyóvölgyben öntözéses gazdálkodást alakítottak ki. Mohendzsodáro romjai hihetetlen várostervezői képességről árulkodnak: az ősi metropolisz urbanisztikai szervezettsége, építési módszerei és a kb. 40 000 fős lakosságot kiszolgáló közszolgáltatásai csak a kétezer évvel későbbi, császári Róma adottságaival vethetők össze. A bronzkori városrom 1980 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része........................................................ 1922-ben a Dél-pakisztáni Indus-völgyben az indiai régészeti kutatóintézet hivatalnoka megtalálta a Mohenjo Daro (mohendzsodáró)(holtak dombja) nevű ókori város romjait. A hivatalos régészek szerint ie. 2600-1900 között virágzott, pakisztáni tudósok azonban ennél régebbi keltezést javasolnak. A hivatalos tudósok úgy gondolják, a helyiek azért hagyták el a várost, mert megváltozott az éghajlat, vagy mert rosszul ment az üzlet. Azonban a 20-as években mikor feltárták a romokat, 44 arccal lefelé néző csontvázra bukkantak. Többen egymás kezét fogták. Arcuk és testhelyzetük valószínűsíti, hogy hirtelen, erőszakos halált haltak. A régészek egy egész civilizációt találtak holtan az utcákon. Azok az emberek valami olyannak voltak szemtanúi, ami józan ésszel felfoghatatlan volt azokban az időkben. A furcsaság, hogy a haláluk után több ezer évvel sem rohadtak el a csontjaik. Bizonyos részein a lelőhelynek az átlagostól magasabb sugárzási szint mérhető, de alapvetően az egész helyen mérhető valamilyen szintű sugárzás. A világ más, különböző részein is mérhető magas sugárzási szint, ami felveti azt a rendkívül bonyolult és összetett kérdést: Oszt' mér? Elképzelhető, hogy Mohenjo Daro volt az egyik város, amit a Bhagavad Gita említ, vagyis egy atom robbantással egyenlő károk érték. 1979-ben David Devenport, brit kutató az egyik könyvében azt állította, hogy talált Mohenjo Daro közelében egy 50 méter széles epicentrumot, melyben a Vitrifikáció nevű folyamat jeleit lehet felfedezni. (Vitrifikáció(üvegesedés): a talaj magas hőmérsékleten történő megolvasztása, melynek során a talaj szilikátjaiból üvegszerű, amorf vagy kristályos szerkezetű szilárd anyag válik) A Mohenjo Daro-i vitrifikációt csak az magyarázza, hogy a talaj hőmérsékletét egy hatalmas robbanás nagyon megnövelte. Mohenjo Daro mellett több várost is felfedeztek India és Pakisztán határán, és a feltárt leletek alapján a környék határozottam egy atomrobbantás helyszíne volt. De Afrikában és a közel keleten is vannak bizonyítékai, hogy valamiféle nukleáris detonáció változtatta üveggé a sivatag homokját. Pontosan ugyanez történt Új Mexikóban is mikor az első atombombát felrobbantották. Az indiai szövegek szerint történt valamikor réges-régen, hogy három város keringett a föld körül. Ezekről a városokról azt tartották, hogy csillogó ércekből és vasból épültek. Ez a három város egyszer háborút indított egymás ellen, az istenek pedig különböző fegyverekkel elpusztították a lángoló városokat, és ekkor tűzeső hullott alá az égből. „Kardok és félelmetes dárdák, iszonyú buzogányok, égi hatalmú gerelyek, és rikító villámok voltak ott, és mennydörgések… repülő labdák, melyek hatalmas szeleket, viharokat támasztottak… amelyek hangja csak úgy visszhangzott a nagy felhőktől. Hasonlóképpen százával hullottak a légből, a harsogó, és nagy széllökéseket okozó, zajos, hátborzongatóan szana-szét pattanó meteoritok…” „Arjuna felmegy az égbe, hogy Isteni fegyvereket szerezzen az égi lényektől, és megtanulja azok kezelését. Amíg fönntartózkodott, Indra az ég ura, azt kérte Arjuná-tól, hogy verje szét az Azúrok hatalmas seregét, és rombolja le városaikat. Az Azúrok démonjai (30 millióan) hatalmas erődökben, és a tenger mélyén laktak. Indra az ég ura Arjuna rendelkezésére bocsájtotta a saját léghajóját (nem tévedés, szó sincs itt Isteni kocsiról!) amelyet Indra szolgája Matali kormányzott! Ez a jármű víz alatt is tudott haladni. Az ezt követő elkeseredett küzdelemben az Azúrok özönvízhez hasonló esőt zúdítottak alá és ekkor Arjuna ellenük fordította az Isteni fegyvert, az pedig a vizet mind felszárította. Az Azúrokat legyőzték tehát, és a csata után pedig Arjuna leereszkedett a legyőzött démonok városaiba. A víz alatti városok szépsége és gazdagsága elkápráztatta őt. Kikérdezte Matali-t a városok történetéről, és megtudta, hogy eredetileg az Első Istenek részére építették azokat. Más helyeken is történtek félelmetes csaták, melynek során a légváros, felszállt az égbe az után ismét csaknem a földre zuhant, egyik oldaltól a másikra sodródott, s meg a tengerek mélyére is alámerült. Már jó ideje tombolt a harc, amikor Arjuna egy halálos lövést adott le, ami az egész várost darabokra tépte, az pedig lehullott a földre…” (Itt égi városról van szó.) „Eredetileg, a bátor Azúr-oknak három városa volt az égben. ( Ugyanazon Azúrokról van szó, akiket később Arjuna pusztított el a tenger alatt Indra harci szekerével.) A városok mindegyike hatalmas volt és kiválóan megépített. Az egyik vasból volt (vagy inkább: úgy nézett ki, mint a vas), a második ezüstből, a harmadik aranyból. Az aranyváros Kamlaksa-é volt, az ezüstváros Tarakahsa-é, a vasváros pedig Vidyunmalin birtoka volt…” Érdemes elgondolkodni, hogy ezek az emberek mit próbáltak ábrázolni? Olyan technológia szemtanúi voltak amit nem értettek, így megpróbálták a saját egyszerű szavaikkal ábrázolni, olyasmihez kötni a látottakat, amit már ismernek: Föld körül keringő anyahajók: Ércből és vasból készült városok, amik a föld körül keringtek. Űrrepülők/repülők Tüzes szekerek / Vimanák Ha elfogadjuk, hogy a Mahabharata hiteles történelmi adatokat dolgoz fel, akkor elképzelhetőnek kell lennie, hogy más írásos emlékekben is előfordulnak valós események..................................................................................... A hivatalos áláspont szerint a hanyatlás okai a következők voltak:lMohendzsodáro lassú hanyatlása kr.e.1900 körül kezdődött. A lakosság fokozatosan elvándorolt az Indus-völgyből, feltételezetten kelet felé, a Gangesz irányába. Az okokat a területet sújtó természeti csapásokban, az Indus ismétlődő áradásaiban és a földek elmocsarasodásában kell keresnünk, de közrejátszhatott a tégla- és kerámiaégető kemencéket tápláló erdők kipusztulása is. Amikor az árják kr.e. 1500 körül mitikus istenkirályuk Indra, a „várak lerombolója” vezetésével észak felől megérkeztek, már hanyatló korszakát élte az a nép, amelyet végül a – Rigvéda leírása alapján – kegyetlenül kiirtottak. Ezzel Mohendzsodáro – amint a neve is mondja – a „halottak dombja” lett. ............. Szöveg forrás:http://global-mystery.blogspot.hu/2011/12/okori-nuklea... --------------------------------------- kapcsolódó téma :http://indafoto.hu/lohere/energia_gombok_avagy_kirandula