Az LGT Amerikában http://www.youtube.com/watch?v=pC9G0GnfPhc#t=66 Dokumentum-riport felvételeket nézünk egy amerikai popfesztiválról, amelyek itt és most, az Adamis – Laux lakásban, az esztendő lezárásaként ismerős hangulatot ébresztenek, s vele a szinte közhely megállapítást: No lám, a Képzelt riport után a Locomotiv GT megélte az igazit is… Az együttes csaknem négy hónapig turnézott az Egyesült Államokban, elegendőnek látszik ez ahhoz, hogy egy képsorhoz egyikük, Laux József adja a szöveget. IM: - Itthon nyilván pontosan tudtátok, hogy mit és hogyan fogtok annak a közönségnek játszani. De vajon mérhető volt-e, hogy a közönség azt kapta tőletek, amire számított? - Ami a kérdés első részét illeti, az tény. Hogy a közönség mire számított, nem tudom. Nekünk az a furcsa érzésünk volt, hogy a mély vízbe dobtak bennünket. A londoni sikertől függetlenül izgalomban tartott az út folytatása. IM: - Volt ebben valami a vizsgadrukk-érzésből? - Igen, lényegében erről volt szó. Tudtuk, hogy fontos turné előtt állunk; bebizonyíthatjuk ott is, hogy jó és népszerű az a zene, amit csinálunk, de ugyanakkor mégsem csupán magunkat mutatjuk be, hanem azt, amit Magyarországon csinálnak ebben a műfajban. Hogy itt nálunk nagyon jó bandák vannak. (A hollandok kivételével talán a magyarok érzik a legjobban ezt a zenét a kontinensen.) Mondhatnám a példákat, hogy milyen angol együttesek buktak meg odaát – a londoni siker tehát nem oldhatta a várakozás feszültségét. Hiszen mi nemcsak megtanultuk, hanem érezzük is azt a zenét, amelynek Amerika a szülőföldje és csináljuk tíz-egynéhány év óta. IM: - Külön tudnád választani azt az élményt, amelyet az amerikai szereplés zeneileg jelentett nektek attól, ami mondjuk így, az utazás következménye volt? - Nem tartottam lényegesnek, hogy a kettőt különválasszam. Az úgynevezett turista élményből ugyanis nekünk nem sok jutott, minthogy állandóan utaztunk. Amit láttunk, azt a következő felsorolás kimeríti: repülőterek, szállodák, éttermek, koncerttermek. Még a második amerikai lemezünk anyagát is útközben készítettük, pendlizve a nagyvárosok között. Igaz, itthon is sok időt töltünk utazással, de másfajta érzés az, hogy két-három órát repülsz és amikor leszállsz, fizikumodban érzed az időkülönbséget – és még aznap koncerted van, ahol a legjobbat kell nyújtani. És ebben a helyzetben rendkívül sokat számít a közönség: az, hogy megérti-e, elfogadja-e, amit csinálsz. IM: - Szerinted milyen a jó közönség? - Együtt él a produkcióval. Nyílt, érzelmeinek és nem előítéleteinek enged. IM: - Megmagyaráznád mire gondolsz? - Játszottunk egy négynapos fesztiválon, ha jól emlékszem, harmincöt zenekar lépett fel. Ebben az esetben már nincs jelentősége, hogy mi a neve annak az együttesnek, amelyik éppen a színpadon van. Itt már csak a jó vagy a rossz zene van jelen. Nálunk a Bergendy, az Omega, Fonográf meg még néhány együttes elkényezteti a közönséget, jó zenét ad – a közönség viszont, úgy tűnik, nem érzi igazán jól magát, még akkor sem, ha tetszik, miután a szokásnak megfelelően egy bandánál kötelezte el magát. Szerintem: minden szép focinak örülni kell, ha van… IM: - Azt mondod tehát, hogy a közönséget – vagy mondjuk így inkább: a fiatalokat – lefoglalják maguknak különféle együttesek? - Pontosan. Túl sok a szektor. IM: - Ez azt jelentené, hogy túl sok az együttes? - Nem ennyire egyszerű a dolog. Én a közönséget nem tudom másképpen elképzelni, mint ami: egységesen kész minden szép befogadására, még akkor is, ha vannak kedvencei. Nekem is vannak. Itt van egy csomó lemez, de nem tudnám megmondani, melyik tetszik közülünk a legjobban. Mert mindegyikben van valami, amiért ragaszkodom hozzá. Elmúlt már az idő, hogy van három banda és azok az istenek… IM: - Úgy értsük, sok jó együttes van nálunk? - Nagyon sok jó együttes van nálunk. IM: - Ez a vidékiekre is vonatkozik? - A vidékiek között is vannak jók. Csak nekik sokkal nehezebb hallatni magukról, miután minden és mindenki a fővárosból indul. Itt a hanglemezgyár, itt a rádió, az ORI… IM: - Előttem van egy fénykép a drótkerítéssel körülvett színpadról. Kit védett ez a drót, a zenészeket vagy a közönséget? - A berendezést, amelynek több ezer dollár az értéke. Egyébként minden elképzelést felülmúl egy ilyen fesztivál. Ezen például, amelyet a képen látsz, az újságok szerint egy srác született, négyen meghaltak. Az együtteseket helikopter hozta-vitte az autóversenypályához, amelynek sarkában állt az úgynevezett ikerszínpad. Iker azért, mert egyszerre két együttes volt rajta, az egyik játszott, a másik szerelt. A műsor délelőtt tíztől késő éjszakáig tartott, megállás nélkül. IM: - Ti hány órakor léptetek föl? - Délután kettőkor. Rettenetes volt a meleg, szinte kapkodtuk a levegőt, előadás után meg vízzel locsoltuk egymást. IM: - Az MTI washingtoni híre szerint a szaksajtó elismeréssel írt a szereplésekről, de az egyes koncertek közönsége tudta-e, kik vagytok, honnan jöttetek? - Az az igazság, hogy egy-egy koncert szervezésében hatalmas apparátus vesz részt. Mi is megkaptuk az ABC Dunhill Records hálózatától, a CBC Recordstól a támogatást; lemezeinket állandóan játszották, ahol felléptünk, de az is tény, hogy már napok óta tartózkodtunk valahol, amikor érdeklődők jöttek hozzánk, ki is közelebbről a „Locomotív dzsi-ti”. IM: - Nem lehet, hogy éppen ezeknek az érdeklődőknek van valami köze ahhoz, hogy eggyel kevesebbel jöttetek haza? - Hát igen, ez az, ami bennünket is váratlanul ért. A Bartha Los Angeles-alsónál kiszállt, de a Lokomotiv nem állt meg… IM: - Azért, mert kapott valamilyen szerződést vagy ajánlatot, hogy maradjon kinn? - Semmiféle ajánlatot nem kapott. Sem ő, sem más. Mert, ha bárkit közülünk megkerestek volna ilyennel, néhány perc múlva tudjuk valamennyien, hiszen azonnal eldicsekszünk vele… A mi játékunk és a foci között vannak összefüggések, azt mondják, de ezen a pályán olyan nem létezik, hogy: „Öcsi, te gyere hozzánk, mert te jól focizol”. Ha egy banda jól játszik, arról tudják, hogy együtt van, az olyan épület, amelybe nem kis pénzt invesztáltak. S ezt egy másik banda nem rombolja le. Aztán: Amerika tele van állástalan jó zenészekkel, mi is találkoztunk nyomorgó együttesekkel. A Bartha-ügy tehát egyéni vállalkozás volt, csúnya dolog. IM: - Arról beszéltek, hogy az együttes gerince volt – bár ez a kifejezés most meglehetősen kétértelművé vált – s hogy nagyon megérzitek a távozását. - Senki sem pótolhatatlan. De ebben a szituációban nem kevesebbnek, hanem többnek érzzük magunkat, mint vele. Ami pedig a gerincet illeti: a Lokomotiv tulajdonképpen három ember többletmunkájára épült: Adamiséra, Presserére, meg ha szabad mondanom, az enyémre. Még annyit, hogy kitűnő új gitárosunk van Karácsonyi János személyében, aki a lengyel turnén már velünk volt, és nagyon tehetségesnek, ügyesnek bizonyult. IM: - Most, hogy Lengyelországból megjöttetek, mik a terveitek? - Egészen karácsonyig az országot járjuk. A jövő év elején két nagylemez következik, az LGT és a Kovács Kati nagylemez. Januárban jelenik meg Amerikában a második nagylemezünk, melyet újabb turné követ az év első felében. Úgy értékeljük ezt a dolgot, mint annak az elismerését, amit nehezen képzeltek el az óceán túlsó oldalán: Magyarországon ez a zene elfogadott, az ő kifejezésükkel élve „lehet ilyet csinálni”. Hozzáteszem; mindezt technikai trükkök, manír nélkül csináljuk. Nincsenek sem különleges fényhatások, sem ruhák a színpadon. Zenélünk és kész. IM: - Te mondtad ezt a két dolgot: technika és ruha! Az előbbiről tudjuk, hogy nagy különbségek vannak együttesek és együttesek között. És Amerikában gondolom, mindez hatványozódik. - Más a technikai felszereltség, ez biztos. De ez mindenekelőtt abból származik, hogy más térben játszanak. Mi hiába vinnénk kamionokkal a berendezéseket – mondjuk – a miskolci színházba, ha úgysem fér be. Szerintem a mi igényeinkhez elég az a felszerelés, amellyel a legjobb együttesek rendelkeznek. IM: - Mennyi ennek az értéke? - Hát az sok. Nagyon sok. Nézd, én például a dobokért vagyok megőrülve… Igaz, hogy Chicagóban az a kellemes meglepetés ért, hogy ajándékba kaptam egy ludwig felszerelést, de ez volt az első eset, hogy csak a vámot kellett fizetnem. IM: - A kérdésem másik része a jelmez lenne, a külsőségek. Most is az a bigyó lóg a nyakadban, amelyet az egyik képen viseltél. Mit gondolsz, egy zenész egyéniségéhez hozzátartoznak ezek a külsőségek? Mennyivel vagy más, mintha nem viselnéd? - Szerintem ez a fiatalság kifejezése, bár nem akarom fiatalítani magam. Jól érzem magam ezekben a trikókban, a farmerban. IM: - Nem a farmerra és a trikóra gondolok, hanem a karperecekre, a nyakláncra. - Lenézünk a színpadról, és mi úgy látjuk, hogy a közönség ugyanolyan, mint mi. IM: - Ha megfordítom a tételt, korántsem ilyen egyértelmű a dolog: a többnyire fiatalokból álló közönség felnéz a színpadra… - Akkor vegyük úgy, hogy ez az én mániám. IM: - És most már csak egy kérdés: mit szeretnél hetvenötre? - Nyugalmasabb esztendőt. Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=38693724&... kapcsolodó videó: https://www.youtube.com/watch?v=lQQrTVfJDbI&list=UUefz... Ugye mi jó barátok vagyunk ? Sándor Pál rendezte TV show, az együttes lemezszámaiból.