Konrad Lorenz - Az etológia atyja 1989 február 27-én halt meg Konrad Lorenz, az állat-viselkedéstan legnagyobb kutatója, Nobel-díjas biológus, a nagyközönség számára is élvezhető állattörténetek, a Salamon király gyűrűje, és az Ember és a kutya című örökérvényű könyv írója. Konrad Lorenz 1903-ban született az ausztriai Altenbergben, az édesapjától örökölt érdeklődése a gyógyítás iránt már korán keveredett az állatok iránti rajongással. Egyetem alatt is megmaradt mindkét téma iránt a lelkesedése, így 1933-ban már az orvoslásnak és a zoológiának is doktora. A második világháborúban katonaorvosként dolgozott, de nem térhetett haza 1945-ben, négy hosszú évet egy szovjet fogolytáborban töltött. Hazatérve Ausztriába rögtön folytatta a kutatásait. Konrad Lorenz nevéhez fűződik az etológiai elmélet miszerint az állatok öröklött mozgásminták szerint viselkednek, és ezek fajonként változóak. Ezeknek a mozgásmintáknak egy része veleszületett, egy része tanulással fejlődik. Ezekhez a magatartásmódokhoz tartoznak kulcsingerek és kioldó mechanizmusok, amik felelősek a megfelelő reakcióért. Saját kacsákon végzett megfigyelések alapján fedezte fel az imprinting, a bevésődés fogalmát. Az etológiai felfedezés rajzfilmek és anekdoták kedvelt témája lett, hiszen ennek köszönhető, hogy az éppen kikelt kiskacsák az először megpillantott embert, tárgyat fogják követni az anyjuknak gondolva. Konrad Lorenz Az állatokon túl az emberiség evolúciójával is foglalkozott. Nagy vihart kavart elméletében pesszimista képet fest a jövőről. Az állatokon tapasztalt mintákat az emberekre kivetítve arra a következtetésre jutott, hogy mivel a civilizáció megszüntette a természetes kiválasztódást, az ember "elháziasodik", fizikai és erkölcsi romlás fenyegeti. Konrad Lorenz munkásságáért 1973-ban megkapta az orvosi Nobel-díjat az egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért. Hírnevét mégsem kizárólag a tudományos munkásságának köszönheti, a hétköznapi emberek ritkán foglalkoznak behatóan Nobel-díjas biológusokkal. Konrad Lorenz ismeretterjesztő írásaival vált széles körben ismertté, talán Gerald Durellhez hasonlítható, egyszerre tanít és szórakoztat. Altenbergi házában valóságos állatkertet rendezett be, és anekdotikus történetekben mesélte el a tapasztalatait az állatokról. Legismertebb műve a Salamon király gyűrűje gyereknek is olvasmányos ugyanakkor kifejezetten tudományos értékű, nemcsak elmeséli, hanem meg is magyarázza az állatok viselkedését. Van benne szerelmes csóka, liba, akit maga Konrad Lorenz nevelt fel, ezért a szárnyas meg van győződve arról, hogy ő a mamája. A kutyatartók számára az Ember és kutya című alkotása kötelező olvasmány. Az írót mindig a kutyái vették körül, de tartott farkast és dingót is. Anekdotái tanulságosabbak és érdekesebbek minden valaha írt kutyás történetnél. Mulatságos saját illusztrációkkal igazolja, hogy kutya és gazdája külsőre is hasonul, miközben mesél Bullyról az idős korára megvakult állatról, arról hogyan reagált a két őrjöngve ugató kutya, ha eltűnt közülük a kerítés, vagy hogyan hozott kutyája büszkeségtől dagadó mellkassal egy döglött állatot az ágyába. Végtelen szeretet van ezekben a mesékben, talán mert Konrad Lorenz egyszer bevallotta, hogy bűntudattal tölti el a tény, hogy a kutyája még így is jobban szereti őt, mint ő a kutyát. A tudományos és ismeretterjesztő munkássága mellett Konrad Lorenz a környezetvédő, zöld mozgalmak egy alapító atyja is, és ennek manapság különös jelentősége van. Az emberiség nyolc halálos bűne című írásában felvázolt bűnök nagyrészt még most is megállják a helyüket, a túlnépesedés, a természetes élleterek pusztítása, a meg-nem-értés területén sajnos az emberiség nem sokat javult a könyv megjelenése óta eltelt harminchét évben, ezért a figyelmeztetése a mai napig aktuális. Konrad Lorenz úgy gondolta "az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol", de munkásságával kitágította ezeket a határokat. Forrás:http://www.napvilag.net/kozelkep/20090227/konrad_loren...