A kínai bokszerfelkelés Az első kínai–japán háború és az elvetélt "száznapos reform" után az országban egyre fokozódott az elégedetlenség egyrészt a Kínát kizsákmányoló és megalázó külföldiekkel, másrészt pedig a külföldiek érdekeit kiszolgáló mandzsu – tehát szintén idegen – dinasztiával szemben. Az először Észak-Kínában kibontakozó lázongásnak gazdasági okai is voltak: a 19. század végén a külföldiek által szorgalmazott nagy vasútépítések miatt a Nagy-csatorna fuvarosai, hajósai, kikötőinek rakodómunkásai elvesztették munkájukat és megélhetésüket. Főleg ezeket a nincstelenné vált elemeket szervezte meg az "Igazságot és Békét Teremtő Ököl" nevű titkos társaság – innen a "bokszer" elnevezés –, amely a külföldieket tartotta felelősnek minden bajért, bár a mandzsu dinasztiát támogatta. Az idegengyűlölő, fanatikus bokszerek 1900 május 18 -án fegyvert fogtak, és az udvar hallgatólagos beleegyezésével bevonultak Pekingbe, ahol európai üzleteket gyújtottak fel, keresztény kínaiakat mészároltak le, és ostrom alá vették a követségi negyedet. Válaszként a nagyhatalmak csapatai 1900. június 17-én partra szálltak Tiencsin mellett és elindultak Pekingbe, hogy leszámoljanak a bokszerekkel. Ce-hszi anyacsászárné ekkor úgy döntött, hogy a felkelők mellé áll, és hadat üzent a külföldi hatalmaknak. A bokszereknek – akik hittek abban, hogy nem fogja őket a kés és a golyó – és a császári csapatoknak nem sok esélyük volt a jól felszerelt nyugati sereg ellen, amely augusztus közepére elfoglalta Pekinget és véres büntetőakciókat szervezett a maradék felkelők ellen. A császári udvar még idejében elmenekült a fővárosból, s amikor a külföldiek győzelme nyilvánvalóvá vált, békeküldöttséget menesztett hozzájuk. Ce-hszinek és az uralkodóháznak csak egy célja maradt: hatalmon maradni. Így azért cserébe, hogy a külföldiek meghagyják trónjukon a mandzsukat, az udvar követei minden követelésre igent mondtak. 1901 szeptemberében a felek elfogadták a "bokszerjegyzőkönyvet", amelyben Kínát hatalmas összegű jóvátétel megfizetésére kötelezték. A bokszerfelkelés leverésében az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erői is részt vettek: a dunai birodalom haditengerészeti köteléket küldött a nemzetközi kontingensbe. A világpolitika színpadán a XIX. és XX. század fordulójának évtizedeit a nagyhatalmi szembenállás és terjeszkedés, valamint a gyarmatbirodalmak kiépítése jellemezte. Az egyre erőszakosabb és mind gátlástalanabb gyarmatosító törekvések a távoli világrészeken több alkalommal is fegyveres konfliktusokba torkolltak. Ezek közül kiemelkedett az a kínai válság, amely bokszerlázadásként (1900-1901) vonult be a történelembe, és amely az akkori nagyhatalmak közös, fegyveres beavatkozását váltotta ki. A bokszerfelkelés leverésében az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erői is részt vettek: a dunai birodalom haditengerészeti köteléket küldött a nemzetközi kontingensbe. Ausztria-Magyarország – úgynevezett közös – hadiflottájának jellegéből és szervezetéből eredően a harcokban, továbbá az azokat követő, mintegy másfél évtizedig, vagyis az első világháború kitöréséig tartó békefenntartásban magyar hadi tengerészek is szerepet vállaltak, sőt a konfliktusnak voltak magyar áldozatai is. Forrás:http://www.tortenelemklub.hu/index.php?tema=131 http://mult-kor.hu/20101101_okoljogra_mentek_magyar_bekefenntartok_kinaban_haditengereszek_a_felkelok_ellen