irigység

4. Az irigység

Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. Gyümölcse a káröröm. Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai: Az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban v. az életszentségben való gyarapodását; elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut; szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja; a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta; a jót elhallgatja, v. félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.