NagaBabas

Az aszkéták legfőbb célja a megszbadulás (mokśa) és a szellemi megvilágosodás elérése. Indiában, ahol a hétköznapi életet teljességgel áthatja a lelki élet, és ahol mindenki napról-napra találkozhat szent aszkétákkal és ‘megvilágosodott’ bölcsekkel, akik a megvilágosodás reményével kecsegtetik az embert, a megszabadulás megvalósítása egy reálisan elérhető, mások által jól kitaposott utat jelent. Ez az út az aszketizmus és a jóga (yoga) útja.

Az aszketizmus azzal kezdődik, hogy a neofita aszkéta mestert (guru) keres magának, s ez a világi életről való teljes lemondást jelenti. A guru megtalálása már önmagában is feladat, mely bizonyos próbatételt jelent. Gyakorlatilag azonban vannak bizonyos guruk, akik bárkit elfogadnak tanítványnak, hiszen a tanítványok a guru presztízsét növelik, nem is beszélve anyagi és világi státuszáról. Tanítvánnyá (celā) válni annyit jelent, mint engedelmes gyermekként viselkedni, de gyakran azt is, hogy szinte szolgaként, sőt rabszolgaként kell szolgálni a gurut. A guru-tanítvány viszony rendkívül fontos, hiszen a guru a “sötétség eloszlatója”, a mester, aki megmutatja a tanítványnak az Abszolúthoz vezető utat. Ezért a tanítvány a gurut megtestesült istenként tiszteli, akinek a kedvére tesz, ahogyan csak tud. Viszonzásul a guru átvállalja a celā rossz karmáját, ő eteti, tanítja és vigyáz rá. Ha a tanítvány érett az aszkéta életmódra, akkor megkapja első, belső tanításait és a beavatásra felkészítő utasításokat.