Felgyorsult az idő
A nyugati civilizáció számára felgyorsult az idő. Mióta? Igazából az óta mióta bevezették a zsidó keresztény időszámítást. Az a pár milliárd év mintha nem is számítana, ami előtte történt a teremtéstől kezdve. Van a Jézus előtti és az utáni korszak. Innentől kezdve fontos lett az én, az ego, hogy mid van, és lesz e még elég időd összekaparni annyit, amivel már jó érzéssel tudsz felbukni, hogy aztán a gyermekeid vagy a rokonaid mindezt egy pillanat alatt feléljék és ők is újra kezdjék a nagy társasjátékot. Az egyén lett a fontos és a matéria, a mi a közös, ami évezredekig szabályozta megfelelő formába a társadalmat lassan feledésbe merült és csak nagy közös hazavédő ihletett pillanatokban jött elő újra a kollektív tudatból, mikor a véres kardot végigvitték az országon és a nép egy rövid pillanatra magához tért.
Azt mondják, hogy az idő az csak emberi időszámítás szerint létezik. A nagy kozmikus térben az idő megszűnik létezni, ahogy a térnek sincsen se eleje, se vége csak egyszerűen van a táguló galaxisok milliárdjaival. Ott kint nincs jelentősége az időnek, ott a múlt a jelen és a jövő is csak egy pillanat.
Ott csak a jelen pillanat létezik, mi pedig a most-ban alakíthatjuk a múlt tapasztalataiból a jelenben a jövőnket.
A keleti vallások azt tanítják, hogy ki kell lépni ebből a rohanó és mindent elpusztító szélörvényből, tájfunból. Viharkutatók megállapították azt, hogy a hurrikán lehet, hogy háztetőket tép le és kamionokat borít fel, de a hatalmas vihar közepén ott van a csend, ahonnan eltávolodtunk és már szinte el sem hisszük, hogy ez a csend ott a szívünkben.
Amikor rájövünk erre, és lassan kiszállunk a mókuskerékből, ami azt a pörgős életet jelenti, amiben benne vagyunk, amiben csak egy pillanatig tudunk örülni annak, amire évek óta vágyakoztunk, ahol mindig rohanunk, és még sincsen semmire sem idő, ahol feszültek és frusztráltak vagyunk és mindet az elménk irányít és a szívünkre a legritkább esetben hallgatunk, ott van ennek a civilizáltnak mondott világnak a 24 órája.
