teofilo-stevenson-tricampeao-olimpico-pelos-pesos-pesados-recuso

1971-ben bronzérmes a Pánamerikai Játékokon nehézsúlyban.
1972-ben olimpiai bajnok nehézsúlyban. Megkapta az olimpia legtechnikásabb ökölvívójának járó Val Barker-díjat.
1974-ben világbajnok nehézsúlyban.
1975-ben aranyérmes a Pánamerikai Játékokon nehézsúlyban. A döntőben a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok amerikai Michael Dokest győzte le.
1976-ban olimpiai bajnok nehézsúlyban. Az elődöntőben a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok amerikai John Tate-et győzte le.
1978-ban világbajnok nehézsúlyban. A negyeddöntőben a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok amerikai Tony Tubbsot győzte le.
1979-ben aranyérmes a Pánamerikai Játékokon nehézsúlyban.
1980-ben olimpiai bajnok nehézsúlyban.
1982-ben a világbajnokságon már szuper-nehézsúlyban indult, de az első körben kikapott a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok olasz Francesco Damianitól.
1986-ban világbajnok szuper-nehézsúlyban.

324 mérkőzéséből: 302 győzelem, 22 vereség.


Apja, Teófilo Stevenson Parsons Saint Vincent szigetéről vándorolt be, míg anyja, Dolores Lawrence Kubában született Saint Kitts-i származású szülőktől. Mivel mindkét szülője angol anyanyelvű volt, Stevenson gyerekkorától kiválóan beszélt angolul.
Első ökölvívó-mérkőzését 14 évesen vívta, testsúlya ekkor 71 kiló volt.
Rajta kívül csak Papp László és Félix Savón nyert három olimpiai aranyat ökölvívásban.
Az 1984. évi nyári olimpiai játékokon a kubai versenyzők nem vettek részt, így a toronymagasan esélyes Stevenson sem indulhatott Los Angelesben. A szupernehézsúlyú bajnok végül az általa az olimpia előtt zsinórban háromszor legyőzött amerikai Tyrell Biggs lett.