A képen Rubljov Szentháromság ikonja látható. Csendesedjünk el a kép előtt és engedjük, hogy maga az Isten szólaljon meg, tárulkozzék fel, és önmaga Szentháromságos titkába hívjon meg bennünket. Az ikon az Ószövetséget idézi fel, Ábrahám történetét, amikor is három különös vendég érkezik Mamre terebintjéhez (tölgyfáihoz). (v.ö.: Ter 18,1-15)
Az Úr jelent meg Ábrahámnak három férfi személyében. Rubljov a három férfit három angyal képében festi le, a későbbiekben látni fogjuk, hogy milyen szimbólumokat használva.
Nézzük a kép hátterét! A kép bal oldalától jobb oldala felé haladva elsőként egy épületet látunk, Ábrahám házát, a pátriárka (ősatya) házát, akinek Isten ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy nagy néppé teszlek és áldás lesz házad. Ez a ház, Ábrahám háza, az Egyház előképeként csillanhat fel előttünk. Tovább haladva a középső angyal mögött egy fa rajzolódik ki, vagyis Mamre terebintje, tölgyfája, amely fa enyhet ad a forró déli napsütésben. Valamint a fa mint az élet fája, ahol Krisztus halálával legyőzte a halált. Íme a szent keresztfa, amelyen ékkőként tündököl a Megváltó Fiúisten. Ez a fa a keresztáldozatra, az Isten Fiának megváltó tettére utal. Végül a kép hátterét szemlélve egy hegyet látunk, amely nem más, mint Isten magasa, ahová felemeli az éltető Lélek Isten gyermekeit, a kicsinyeket, az alázatos szívűeket. Isten hegye, tehát az ember lelki felemelkedésének helye, vagyis a Tábor-hegy a Színeváltozás helye, ahol együtt lehet a dicsőség ünnepébe Isten és ember.
Az ikon háttere után figyeljük meg az angyalok ábrázolását és próbáljuk megérteni a Szentháromság titkát, amelyet feltár előttünk az isteni kegyelem. Az első angyal alakjában az Atyát szemlélhetjük, hiszen mögötte a ház, Ábrahám ősatyánk háza, az egyház előképe, amely Egyház, az Atya szándéka, akarata. Figyeljük meg az angyal ornátusát (öltözetét). Az Atya belső öltözetének színe egységesen kék, vagyis égi, mennyei szín, teljes istenségében pompázik, mert Ő a mennyei Atya. Akit nem ismer senki, csak a Fiú, és az akinek a Fiú kinyilatkoztatni akarja. A mennyei Atyát nem látjuk, még csak tükör által, homályosan itt földi életünk folyamán, ezért az Ő ég-kéki tunikáját elfedi egy áttetsző palást. A Fiú ugyan beszél az Atyáról, kinyilatkoztatja nekünk, de fedi fel az ő teljes valóját. Az Atya személyét titok fedi be, amelyet Krisztus az Atya akaratából fellebbent előttünk.
A középső angyalban Jézus Krisztust csodálhatjuk meg, aki valóságos Isten és valóságos ember. Jézus ornátusát (öltözetét) ha szemléljük, felfedezhetjük az ő istenségét és emberségét. Ornátusának egyik fele barna színű, mint a föld, vagyis ezzel s színnel az emberségét rajzolja meg nekünk az ikon, a másik fele öltözetének kék színű, mint az Atyáé, vagyis istenségében, égi voltában tárul fel előttünk Krisztus. És nem mellékes gondolat az sem, hogy a Fiú mögött a háttérben magasodik az élet fája, Mamre terebintje, ami mintegy előképe Jézus keresztjének.
Végül a harmadik angyalban már nem nehéz felfedezni a Szentlélek alakját. Az Ő teljes ornátusa is kék, vagyis mennyei. Valamint egy fehér, világos színű palást takarja a Lélek személyét, hiszen ez az a isteni világosság amire megtanít bennünket, amelyet kiáraszt az éltető Lélek. Ez a világosság, vagyis az Isten kegyelme emel fel minden botladozót, hogy feljussunk a Színeváltozás hegyére, Isten dicsőséges ünnepébe, a hegyre, amelyet már láthatunk a Szentlélek alakja mögött.
Van még valami, amiről nem ejtettünk szót, pedig ez az ikon középponti gondolata, kinyilatkoztatása. Ez pedig az asztal, a lakoma, a dicsőség ünnepe. Az asztalon középen az Eukarisztikus kehely, amely nem más mint a szeretet ajándéka, a Szentháromságos egy Isten ajándéka az embernek. Ugyanis az embernek meghívása van ehhez az asztalhoz, meghívása a lakomára, a dicsőség ünnepébe. Az asztalnál hárman ülnek, három angyal alakjában megnyilatkozott, feltárulkozott az Isten: Atya, Fiú, Szentlélek. De van még egy hely az asztalnál, ez a hely a tiéd! Téged vár ide az Isten, téged akit élettel ajándékozott meg az Atya, téged, akit megváltott bűneidtől a Fiú, téged, akit elv
