A Grumman F8F BearcatForrás:http://www.jetfly.hu/rovatok/repules/ Grumman Cat-ek…… macskák. Nem, ez nem a színdarab címe, hanem az amerikai haditengerészet leghíresebb és legjobb gépeinek csoportja, melyek a a II. Vh.-ban a repülőgéphordozók fedélzetéről üzemeltek és a japán Zero, valamint Nakajima vadászok legádázabb ellenfelei voltak, és az F-14 Tomcat képében a mai napig jelen vannak. A Hellcat és a Wildcat segítségével sikerült megtörni a japán haditengerészetet és légierőt a levegőben. A korabeli Cat-ek általános jellemzője, hogy rendkívül erősek, gyorsak voltak, a jól manőverező japán gépek ellen, erőfölényükkel harcoltak. Fegyverzetük erős volt, a japán gépekkel szemben sokkal masszívabb szerkezetek voltak, és megfelelő védelmet nyújtottak pilótájuknak. A Bearcat a háború utolsó, és egyben legkiválóbb Cat gépe volt, egyszersmind a Grumman cég leggyorsabb dugattyús vadászgépe, azonban túl későn érkezett a Csendes-óceánra, hogy harcolhasson. Az F6F Hellcat továbbfejlesztéséből született, de annál 20%-al könnyebb és 80km/h-val gyorsabb volt. Hordozórol indítható elfogó vadászgépnek szánták. A tervezésnél az volt a cél, hogy a lehető legkisebb és legkönnyebb sárkányszerkezetet építsék meg, amelybe beépíthető a Pratt & Whitney R-2800-34 csillagmotor (ugyan az, amely a Hellcat-et is hajtotta), valamint a minimálisan szükséges üzemanyag, fegyverzet és páncélzat, így egy a Hellcat-nél, jobban manőverező, gyorsabb és agilisabb gépet kapjanak. A US Navy két prototípus XF8F-1-et rendelt meg 1943 Novemberében. Kilenc hónappal később emelkedett először levegőbe a prototípus, és elődjét minden tekintetben felülmúlta, különösen 30%-al jobb, 4570 láb/perc emelkedőképességével. A kis, erős gép, kiválóan alkalmas volt a kisebb hordozókról való üzemeltetésre, egyetlen gyengéjének kis hatósugara bizonyult, azonban a haditengerészetnek így is megfelelt. A Grumman mindössze hat hónappal az első felszállás után megkezdte az első sorozat legyártását. Az F8F egy teljes mértékben fémépítésű, alsószárnyas típus. Felhajtható szárnyakkal látták el, anyahajókon való üzemeltetéshez. Felszerelték az akkoriban már szokásos öntömítő üzemanyagtartályjal, fegyverzetét négy 12,7mm-es Browning géppuska alkotta, mely az európai fronton kevés lett volna, de a gyengén páncélozott és gyúlékony japán gépekkel szemben elegendő volt. A pilótát hátpáncél védte, a farokfutót pedig behúzhatóra tervezték.