http://indavideo.hu/video/_________1 1934-ben ifjabb Edgar J. Kaufmann, egy sikeres pittsburgh-i áruház-tulajdonos fia Taliesinba, a legendás Frank Lloyd Wright stúdiójába látogatott. Kaufmann a már akkor is Amerika leghíresebb építészeként emlegetett Wright önéletrajzát olvasva lelkesült fel annyira, hogy mindenképp meg akart ismerkedni vele. Egy évet töltött a wisconsini műhelyben, és látogatóba érkező szüleit is bemutatta a mesterrel. A Kaufmann-házaspárt rabul ejtette Wright gondolkodásmódja és csakhamar három megbízással jelentkeztek Taliesinban. Az egyik, egy pittsburgh-i planetárium, sosem valósult meg. A második, a teljes berendezés Kaufmann áruházának új tárgyalójába ma a londoni Victoria & Albert Museum büszkesége. A harmadik a világ talán legismertebb családi háza, amely nyaralónak épült és ma múzeum - ez a Fallingwater, magyarul Vízesés-ház. A Kaufmann-család rendszerint saját erdei telkén töltötte a nyarakat, Bear Run környékén, Pittsburgh-től körülbelül 60 mérföldre. A kényelmetlen nyárilakot megunva Wrightot itt kérték fel az állandó szállás megépítésére. A helyszínen az építészt leginkább az erdős környezet és a kis patak vízesését képező, méretes szikla érintette meg; azonnal eldöntötte, hogy a házat a patakpartra, a vízesés fölé helyezi, megbízói életének „integráns részévé” téve azt. A világéletében újító szemléletű, új háztípusokkal és technikákkal kísérletező Wright magától értetődően itt is rendhagyó megoldást tervezett. A ház függőleges és vízszintes tömegek gondosan kiegyensúlyozott kompozíciója. A természetes, helyben bányászott kövekkel burkolt falak vasbetonból készült, konzolosan lebegő teraszokat és lapostetőket támasztanak alá. Ami Wrightnak és két jobbkezének, Wes Petersnek és Mendel Glickmannek megoldható mérnöki feladat volt, a megbízó számára ijesztőnek tűnt. A köztudomásúlag higgadt, kiegyensúlyozott Kaufmann emiatt komoly vitába keveredett a karakán építésszel; ekkor hangzott el Wright elhíresült mondata: „..ha nem bízik bennem, hagyjuk az egészet a pokolba!” Bár pontosan látta az elképzelés jelentőségét, az idősebb Kaufmann a tervek áttanulmányozását követően független szakvéleményt készíttetett egy mérnöki irodával. A negatív kritika azonban annyira felháborította Wrightot, hogy a munka leállításával és a tervek visszavonásával fenyegetőzött. Az ügyet végül elsimították, és a külsős jelentést a legenda szerint beépítették a házba. Kaufmann még egyszer próbálkozott, és titokban aláfalaztatta az egyik aggasztóan merész teraszt, ám a sort visszabontó Wright itt is győzedelmeskedett. A Vízesés-ház kívül-belül A Vízesés-ház kívül-belül Egyetlen helyre: a leginkább kiugró, első emeleti terasz padlózatába került be Wright tudta nélkül a tervezettnél több vas, ez azonban a kivitelező szándékával ellentétben nem erősítette, hanem meggyöngítette a szerkezetet. (Utóbb alá is kellett dúcolni.) A rögtön az építést követően jelentkező statikai gondokat csak az elmúlt két évtized nagyszabású helyreállításai orvosolták. Más probléma is akadt: a patak közelsége állandó penészedést okozott, a lapostetők pedig rendszeresen beáztak. Az idősebb Kaufmann nem kis iróniával csak „hétvödrös házként” emlegette az épületet. A problémákat és a bosszúságot azonban már az építés idején elnyomta a ház újszerűsége. A vízesésről Fallingwater névre keresztelt épület az egyik első olyan klasszikus lett, amely már újkorában bejárta a világsajtót; 1938-ban egyenesen a Time címlapjára került, ami egy nyaralótól nem kis teljesítmény... Ehhez persze az kellett, hogy Wright szembeszálljon akár a megbízóval is. Kaufmannék jobban szerették volna, ha a ház a vízeséssel szemben épül – Wright azonban tudta, hogy sokkal kellemesebb összképet eredményez, ha fölé kerül, még annak árán is, ha így a vízesést egyáltalán nem lehet látni az épületből. A nemzetközi sajtó elsősorban innovatív szerkezetéért és a természetes környezettel való páratlan összhangért dicsérte az épületet. Tény, hogy Wright sok időt töltött a helyszínen, és már első vázlatain fontos szerepet kapnak a környező fák, ellenpontozva a mellvédek és párkányok vízszintes vonalait. A ház a legapróbb részletekig gondosan megtervezett, mint a betonpárkányok kerekített élei (az éles árnyékokat elkerülendő), az első emeletről a patak vizéhez vezető, függesztett lépcsősor, az ablakosztások rendszere vagy a belsőben is alkalmazott természetes sziklaburkolat. Akárcsak a tömeg, a 268 négyzetméteres épület alaprajza is derékszögben találkozó vonalak rendszerére épül. A nagyméretű ablaknyílások és üvegfelületek elmossák a határt külső és belső között. Ebben sokan Wright japán látogatásainak hatását fedezik fel; a neves mester, Tadao Ando egyértelmű hasonlóságot fedezett fel a hagyományos japán téralakítás és Fallingwater enteriőrjei között. Bár maga Wright a ház tervezésének idején az amerikai kertváros ideális lakóháztípusán dolgozott, az úgynevezett „Usonian” házak közé az excentrikus és drága Fallingwater nem fér be. Az első ilyen az ezzel szinte párhuzamosan, 1936-38 között épült madisoni Jacobs-ház, amely nagyjából a tizedébe került a Fallingwater költségeinek. A tulajdonosoknak, egy újságíró-házaspárnak így is hitelt kellett felvenniük rá. A törlesztéshez azonban jó építészt választottak: rövid idő után ötvencentes belépti díjat kezdhettek el szedni az egyre-másra érkező látogatóktól. Az ifjabb Kaufmann, aki Wright jóváhagyásával maga tervezte a berendezést, 1963-ig használta Fallingwatert, lelkesen kalauzolva a turistákat, majd felajánlotta az államnak. Ma múzeumként működik a Western Pennsylvania Conservancy kezelésében, amely az idei évet jelölte ki az évfordulós ünnepségekre. 1966 óta Fallingwater elsőrendű műemlék, 1991-ben az Amerikai Építészek Intézetének tagjai minden idők legjobb amerikai épületének választották. Forrás:http://hg.hu/cikk/epiteszet/12366-vizeses-haz-75-