Ernest Hemingway az első világháborúban önkéntesként szolgált az olasz hadseregben. 1918-ban, 19 éves korában Fossalta di Piavénál súlyosan megsebesült a fején és a térdén az olaszok caporettói veresége és visszavonulása után. Ebből az élményből született egy évtizeddel később a világirodalom egyik legmaradandóbb háborús regénye, a Búcsú a fegyverektől. Aztán ott van a másik nagyszerű könyve a Akiért a harang szól :"A háború nem ismeri az emberi ént. Énünknek el kell vesznie a harcban". Hemingway egy ideig részt vett a tengerészeti hadviselésben Kuba partjain, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben Angliába telepedett át mint haditudósító. Részt vett a normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Elsőként vonult be Párizsba egy partizáncsapat parancsnokaként, amiért előbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé állították, majd végül is kitüntették. Miután a háború véget ért, visszatért Kubába. A fegyver végig ott maradt a tolla mellett és mikor végleg letette a tolat, lecserélte egy pisztolyra és véget vetett kalandos életének.http://indavideo.hu/video/Az_utolso_nap_-_Ernest_Hemin...