„A középtermetű férfi arca a vademberre emlékeztet, alacsony, előreugró homloka van. Kifogástalan szmokingjában azonban biztos léptekkel siet végig a színpadon. Fehér arc és fehér kesztyű, minden egyéb fekete: a háttér, a haj, a szemöldök és a szem. Áll, komor tekintetét a közönségre szegezi. http://indavideo.hu/video/Szabo_Istvan_-_Hanussen_1988_1 Áll és vár. Amikor végre kegyeskedik megszólalni és bemutatkozni a közönségnek, a nézőtér az est első meglepetését éli át. Ennek a csöppet sem rokonszenves s egészében nem vonzó, fölényeskedő férfinak behízelgő hangja van. Halkan, megfontoltan, szónokiasság nélkül beszél, inkább cseveg. Hanussen ugyanis érti a módját, hogyan kell az emberekkel bánni. Nem próbál, isten tudja minek látszani, minden alkalommal hangsúlyozza ugyan, hogy amit ma itt látni fognak, egészen rendkívüli dolog, de mintha nem tartana igényt arra, hogy különösebben csodálják természetfeletti képességét. Megállapítja, hogy olyasmire képes, amire mások nem, de ő maga sem tudja megmagyarázni, miért van ez …" A húszas évek zürzavaros időszakában egy Jan Hanussen nevő látnok hódított Berlinben. Az „Okkultizmus palotájában" rengetegen követték tanait. Egyedülállóan népszerű volt, s emellett komoly politikai befolyásra is szert tett, hiszen olyan eseményeket jósolt meg előre, mint Hitler hatalomra kerülése, a Reichstag leégése vagy a Führer bukása. Szerepe olyannyira felértékelődött, hogy az végül a vesztét okozta. Egy Berlinhez közeli erdőben bukkantak a holttestére. Vajon tényleg látta a jövőt Jan Hanussen, vagy csupán jól értesült emberként ügyesen fogalmazta meg mondanivalóját ő. Életútjának rövid ismertetése után talán választ kapunk a kérdésre. Zsidó családban született Hermann Steinschneider néven 1889. júliusában. Apja, Siegmund Steinschneider a család fekete báránya volt, hisz vándorszínészként csavargott a világban. Anyja, Kohn Ilona szülei akarata ellenére kitartott bohém életű szerelme mellett és boldogan vállalta szerelmük gyümölcsét. A kis Bubi – akkoriban még erre a névre hallgatott a majdani nagy mágus – egy morvaországi kisvárosban, Boskovicében töltötte gyermekéveit, majd Bécs Ottakring nevű kerületébe vezérelte a sors, ahol is órákon át bámészkodik kertvendéglőre nyíló ablakban. Figyeli az embereket – hogyan szórakoznak, min nevetnek, mit énekelnek. Ereiben színészvér csordogált, és már kamaszként arra vágyik, hogy figyeljék, megtapsolják, ünnepeljék őt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve belép Fanny Fink asszony színtársulatába, de hamar csalódik benne. Az éhezés elől egy cirkuszhoz menekül. Sok mindent megtapasztal, amit lehet kipróbál, de nem találja helyét. Tucatnyi országba eljut, beszél németül, csehül, héberül, franciául, angolul és arabul, ám végül visszatér Bécsbe, ahol megnézi Houdini, a nagy varázsló műsorát. Lenyűgözi az egyedülálló produkció, és érzi, hogy ez az ő útja. A sors egy berlini mulatóba vezérli, ahol pincérként és kupléénekesként keresi a kenyerét. Itt ismerkedik meg Bartel János úrral, a kiérdemesült artistával, aki pénzért búvésztrükköket árul. Tőle tanulja az első mutatványokat. Sorra járja a külvárosi vendéglőket, és próbálja eladni mutatványait. Azonban ő maga is érzi, hogy a keze még ügyetlen, az ujjai merevek. Első produkcióin a közönség hahotázva szórakozik – bűvészetét paródiának érzik, de sikere van, és ez a lényeg. Legalábbis egy ideig. Aztán feladja az ügyetlenkedést, és valami másba kezd: látnoknak áll. Kimeríthetetlen fantáziáját szabadjára engedi, és mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne. Remek emberismerő. A hosszú éveken át tartó „figyelés" most meghozza gyümölcsét. A szépen ívelő karriernek hamarosan a történelem vet véget – Steinschneidert besorozzák a német hadseregbe. Közkatonaként a helyőrségben gyakorlatozik és naponta klozetet pucol. Gyűlöli a katonáskodást és az uniformist. Lehetetlen helyzetét egy valamivel tudja oldani: háborús jósdát nyit a lövészárokban. A produkció hatásos. Behunyt szemmel, előrenyújtott karral áll a bakák előtt, és sejtelmes hangon sorolja a neveket. Azok nevét, akiknek – mit ad isten, harmadnapra levele érkezik. Cirkuszi komédiás, vagy tényleg látja, a jövőtő Katonatársai ez utóbbiban kezdenek hinni, hisz olyan ördögi a szeme … Sok hírt megjósol – a jó hírekért pedig mindenki szívesen fizet. Úgy él, mint egy tiszt, mindene megvan – dohány, ital, konzerv. Nyereségesnek ígérkező vállalkozásának hozadékából azonban még egy valaki profitál: Graubünder Vili, aki az ezredparancsnokságon a postáért felel. Ő az, aki minden levelet átolvas – a lényeget barátjának lejegyzi, és pár napig pihenteti a küldeményeket. Harry pedig – aki időközben felváltotta a rosszul csengő Hermann nevet erre az újra – rendületlenül jósol. És minden telitalálat. Egy comblövés eredményeként aztán a zürös hadszintért felváltja a kórház, majd a temetőrészleg. Itt is előkerülnek a mutatványok, amin mindenki ámul, és a nagy mágus remek lehetőséget kap: Krakkóba utazik, hogy katonai előadásokon szórakoztasson. Ehhez azonban szüksége van egy segítőre. Csakis fiatal, csinos nő jöhet szóba, aki lényével is elvarázsolja a férfiakat. Könnyen rábukkan egy Olga nevű lengyel lányra, aki nagyon gyorsan tanult, és rendkívüli erővel tudja adni a természetfeletti képességű médiumot. A siker híre gyorsan terjedt – Harryvel és asszisztensnőjével a hadügyminisztérium hathetes turnét kötött le, mellyen a Monarchia különböző városait járja körbe. A háború még tart, amikor Steinschnei-der új impresszáriója tanácsára felveszi a jó csengésű Hanussen nevet. Ekkor már Olga nem a társa – új lányt keres. Első nagyszabású fellépésére a bécsi Konzert-hausba több, mint kétezer jegyet adnak el, és az egész császári család megtiszteli a titokzatos mágust. Hanussen nem ijed meg az előkelő nézőközönségtől – csak annyit mond: Kivételes művészeknek kivételes közönségük van. A telepatikus posta című mutatványával (lásd: külön) aztán tényleg mindenkit levesz a lábáról. A produkciót európai és amerikai turné követi. Hanussen az előadókörútról hazatérve tanújává lesz a világ legerősebb emberének nevezett artista, Breibart egyik mutatványának, aki bilincseket tör, vasrudakat hajlít és acélláncokat tép szét puszta kezével. Ekkor fészkeli magát Hanussen elméjébe a gondolat: mi volna, ha egy gyönge nő hajtaná végre ugyanezeket a mutatványokat az ő hipnotikus erejének segítségével. Kilesi Breitbart titkát, kellékeit, és ugyanilyeneket készíttet magának. Illetve nem magának, mert, hogy is nézne ki Hanussen, a nagy mágus csíkos trikóban a rivaldafényben – hanem egy bizonyos Marta Farra-nak, akit időközben felfedez saját maga és a produkció számára. A hipnotikus erőprodukció sikerétől a konkurencia, azaz Breitbart is megijedt, és első fellépésük csúfos tömegverekedésbe torkollt, melynek következtében a rendőrfőnök Hanussent és Miss Farra-t kitiltotta Bécsből. A páros Budapestre utazott, és itt vitték közönség elé újszerű produkciójukat, meglehetősen szép sikerrel. Ám kettejük közös munkálkodása nem tart sokáig, mert Márta, miután megnyugtató mennyiségű ékszerre és értékpapírra tett szert, otthagyta mesterét – és máshol más néven próbált eladni egy hasonló műsorszámot. Hanussennek gyorsan keresett egy ál-Mártát, akit egy műlovarnő személyében meg is talált. Hanussen csillaga egyre fényesebben ragyog: a húszas évek végére már saját asztrológiai intézete van Berlinben. Ott ismerkedik meg Ernst Röhm kapitánnyal, az SA főnökével. A mágus ekkor érzi meg, hogy az NSDAP leendő diadala csak idő kérdése. Ettől kezdve próbálja szorosra főzni kapcsolatát a párt felsőbb köreivel. Hanussen Zeitung címmel asztrológiai hetilapot indít, amelyben egyre gyakrabban közöl politikai tárgyú jövendöléseket. Jóslatai rendre beválnak. Amikor egy újságíró azt kérdezi a mágustól, hogy hogyan látja a nemzetiszocialisták jövőjét, többek között azt mondja, hogy a közeljövő választási akciói nyomán jelentős győzelmet arat. Hangsúlyozza, hogy Hitler vezér marad, akinek személyisége Németország történetében nagy szerepet fog játszani. Kockázatos olyan valamit jövendölni, amit pár hónapon belül bárki ellenőrizhet. Hanussen azonban jól tudja: aki nem kockáztat, nem nyer. ő kockáztat – és nyer. 1930-ban aztán Hitlerrel is személyes ismeretségbe kerül. A Führer a maga elrendeltségén kívül semmiben sem hitt, de a jósokban bízott. A csillagok állása és a szerencsés órák, a sors által rendelt napok, a villámok jelentése, a megfelelő időpontban kimondott szavak mágikus jelentése – ezekben is tudott hinni. Hanussen tartott a Hitlerrel való személyes találkozástól – ám kellemesen csalódott: a Führer kifejezetten szívélyes hozzá, dicséri képességeit, elmeséli, mi mindent hallott róla. De egy dolog nagyon érdekli: hogyan született az a jóslat, mely pártjáról és róla elhangzott. És Hanussen mesél – Olyan dolgokat látok, amilyeneket mások nem pillanthatnak meg … - Ön mögött állok – mondja - mert a nemzetiszocialista párttal megyek, mert nemzetünk megmentőjének tartom. Ezért a múltban is minden erőmmel segítettem a mozgalmat, és segíteni fogom a jövőben is. A német nemzet sorsa meg van írva a csillagokban. Olvastam bennük. A győzelem biztos. Hitler a mágussal teljesen azonos hullámhosszra került, és érdemeit maximálisan elismerte. ¬- Minden kornak szüksége van prófétákra, akik tovább látnak a mánál. Ön máris a harmadik birodalom prófétája lett. Hanussen tehát állami jövendőmondóvá válik, a kormány tanácsadójává, Hitler barátjává. Látnoki bulvárlapja fejlécére immár a horogkereszt is felkerült. Pazar körülmények között élt. Neki volt a legdrágább autója egész Berlinben, jachtot tartott, vagyonokat költött mulatozásra, és nem átallott belekotnyeleskedni a politikába. Nem csoda hát, hogy ellenségei száma napról napra nőtt. Aztán egyik nap az Angriff címő uszító hangvételő lapban – mely mellesleg Goebbels kezében volt – azt látja feketén-fehéren leírva, hogy Erik Jan Hanussen egy cseh zsidó. Óriási a felháborodása, és gyorsan intézkedik is. Végül maga Hitler menti ki – mondván, hogy ő saját szemével látta az útlevét, amiből kitűnt, hogy a mágus egy ősi dán nemesi család sarja. A lapnak bocsánatot kellett kérni a valótlan állításért – Gobbels azonban nem felejtette el ezt a szégyenteljes „csatavesztést". Hanussen 1933. február 24-én nagyszabású fogadást ad. Az est fénypontjaként szeánszra hívja a vendégeket. Eltorzult arccal, rángatózó végtagokkal közli vízióját: Lángok!! Emberek, valami ég! A gyújtogatók óriási tüzet csináltak, forradalmat készítenek elő, el akarják pusztítani Németországot! A prófécia harmadnapra beteljesedik. Tízezrek tódulnak a birodalmi gyűlés épülete, az égő Reichstag elé. Már mindenki tudja: Hanussen ezt is megjósolta. Jan Erik Hanussen, Hitler mágusa a Reichstag égése után két nappal még fellép a Scala varietében. Az előadás után otthona előtt két férfi várja, akik magukkal viszik. Hogy kik voltak ők, és kinek a megbízását teljesítették, csak találgatni lehet. Holttestére két héttel később találnak rá a Neuhof melletti erdőben. A hivatalos közlemény szerint a tetem azonos Steinschneider Hermann kiadóvállalat a-tulajdonossal, aki látnokként és jövendőmondóként az Erik Jan Hanussen névre hallgat. Az áldozat arcát a vadállatok a felismerhetetlenségig összeharapdálták, de a testen találó lövésnyomok egyértelműsítik a halál okát. Az elkövető személye iránt nincs nagy érdeklődés. Mivel nyomok nem maradtak, az áldozat maffiakapcsolataira hivatkozva a vizsgálatot hamar lezárják. „Tíz éven belül lelőnek, mint egy kutyát" – így hangzott Hanussen jóslata saját elmúlásáról. Talán mégiscsak látta a jövőt … S.M. (A cikkben szereplő dőlt betűs részek Borovicka: Hanussen, avagy Hitler látnokának halála című könyvéből vett idézetek.) .......... Ui: Csaló volt vagy nem azt már nem tudjuk meg. Mindenesetre több mint érdekes, hogy egy neves autóversenyen 1933-ban előre leírta egy papírra amit csak a verseny után lehetett felbontani, hogy a két nagy versenytárs közül ki lesz a győztes és a másikuk meg fog halni. (Állítólag előtte meg is próbálta lebeszélni az indulásról a Bugattis versenyzőt. Három nappal a Reichstag leégése előtt, Megjósolta annak leégését is. Erre többen azt mondják, hogy mint a múltban, itt is bennfentes információkkal rendelkezhetett, esetleg az ő keze is benne volt a dologban. Még egy érdekes tény számomra, hogy Hitler milyen könnyedén szemet hunyt a zsidó vérvonal fölött, ha neki kedves emberről volt szó.( Bár ez nem is olyan meglepő, ha a saját múltját a nagyapjáig visszavezetve a névváltoztatással egybekötve tanulmányozzuk behatóbban.) Szabó István meg is filmesítette a jövőbelátó ember figuráját, amit nem volt még szerencsém látni, de mindenképpen hamarosan pótolni fogom e vétkem. Angolul:http://en.wikipedia.org/wiki/Erik_Jan_Hanussen