Az Altamira-barlang az őskőkori művészet egyik legfontosabb lelőhelye, a spanyolországi Santander illetev Santillana del Martól 2 km-re, a Pireneusokban fekvő Picos de Europa közelében, a Kantábriai-hegységben. 1868-ban fedezte fel D. Marcelino Sanz de Sautuola. Tizenegy évvel később az egyik hátsó terem falán és mennyezetén csodálatos festményeket találtak. 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban. A legnagyobb barlang a bikák terme, amelyben 4 nagy állat található, az egyik nagyobb, mint 4 méter. Az őskőkori ember bölények, mamutok, szarvasok és vaddisznók élethű, színes képét festette a falakra. Az agyagtalajban megtalálták a kovaeszközöket is. Az altamirai sziklafestményeket sokáig hamisítványnak tartották. 2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona (museo estatal). Az épület tervezője Juan Navarro Baldeweg volt, aki a múzeumot minimalista stílusban álmodta meg. A „másolatok” elkészítésére az eredeti rajzok megőrzése miatt volt szükség, korábban ezek állapota a látogatások miatt leromlott. Most Spanyolország mégis újra meg kívánja nyitni az Altamira-barlang minden termét a nagyközönség előtt, noha több kutató eddig is figyelmeztetett már arra, hogy az egyedülálló, több tízezer éves, prehistorikus barlangrajzokat a látogatók veszélyeztetik. Egy kutatócsoport most a Science-ben közzétett tanulmányában kívánta bizonyítani, hogy a mégoly csekély turistalétszám is veszélyes mértékben megnöveli a baktérium- és gombafertőzés esélyét a barlangban, ami végleg tönkreteheti a rajzokat.