Nem csak Sharon Stone tudta a titkot az Elemi ösztön című filmben, hogy a jégcsákányt nem csak a jég feldarabolására lehet használni. 1936-ban egy portugál neurológus, Egas Moniz kidolgozott egy módszert az ember szemüreg feletti agylebenyének leválasztására (ez az ún. frontális vagy transzorbitális lobotómia vagy lobektómia), amelyért a legkomolyabb orvosi elismeréssel, az orvosi Nobeldíjjal is kitüntették 1949-ben. A módszer leghíresebb követője Walter Freeman volt, aki kidolgozta az operáció továbbfejlesztését egy jégvágóval. Így a műtét alig pár perces látványossággá vált, és a sztárdoktor 2500 ember koponyáját ütötte át (volt, hogy egyetlen nap leforgása alatt 25 nőt operált meg) –, mígnem a számos tragikus eredmény hatására felhagyott véres praxisával. Utolsó betege egy háziasszony volt 1967-ben, aki a műtétet követően vérömleny hatására halt meg. Freeman utolsó éveiben lakását eladva lakóbuszban járta az Egyesült Államokat, hogy (életben maradt) pácienseit próbálja meggyőzni, hogy jót tett velük. Nem jó dolog skizofrénnek lenni, de halottnak vagy komolyan értelmi fogyatékosnak lenni talán még rosszabb. Ma már vannak gyógyszerek, amelyekben a mai pszichiáterek bíznak – de az előző generáció még Moniz forradalmi technikájában bízott. Walter doktor, ha hiszed, ha nem gyakran folytatta a műtéteket azok után, hogy valaki éppen meghalt a beavatkozás következményben, gyakran ugyan azzal a jégcsákánnyal, azt talán már említenem sem kell, hogy nem műtéti körülmények között. ::::::::::::::::::::::::::::::: http://indavideo.hu/video/A_jegcsakanyos_doki_Walter_F... :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: http://en.wikipedia.org/wiki/Walter_Freeman_%28neurolo...