Borzaska

Hú, de gyors voltál, kedves Oldfire!
Az eset megérdemli a leírást!
Ámulva -és megvallom, irigykedve is- néztem mások gyurgyalag képeit. Mindenkitől megkérdeztem -még a siklóernyősöktől is- tudnak-e erre gyurgyalagot. Sehol semmi .
A lányaimmal gyakran járunk le a Dunára. Egyszer látom, teli a villanydrót az ártéren madárral. Le is fényképeztem. Otthon fel is tettem a gépre. Ki is nagyítottam, és megdöbbenve láttam, hogy az első három gyurgyalag. Azóta többször néztem a drótot, de nem voltak ott. Ma viszont örömmel láttam, hogy teli a villanydrót: Viszont úgy repültek el, ahogy kell. Így hát beosontom az "aranyló kukoricatáblába" és lélegzet visszafojtva, hétrét görnyedve- mivel igen csenevész a kukorica a szárazság miatt-osontam egyre közelebb. Állványt sem vittem és így is igen messze voltak, a kezem meg remegett, akár a miskolci kocsonya :-) De nagyon boldog vagyok :-)))
És tényleg: a csoda ott volt mellettem, csak nem vettem észre..eddig.

Mari, köszönöm a kedves történetet! Három v négy karó közötti villanydrót teli volt velük! Azt a képet nem tettem fel, mert kicsit homályos.Lehet, költözésre készülődtek?
Itt a közelben elég sok löszfal van a Duna partján, azért is kerestem őket.

Neked nem repültek el? Borzasztó óvatosak!

Akkor, azt hiszem nagyon-nagyon nagy ajándékot kaptam :-)))

Micsoda embertelen, barbár tett!!!