Lánchíd

Hermi, igazi csapatmunka volt a javából! :-) Ha érdekel, nézd meg, küldök egy linket a fotók miatt, hogy lásd, milyen mézeskalács épületeket sütöttek és állítottak ki! :-)

http://napfenyposzt.blog.hu/2016/01/02/mezeskalacsvaros_stilus_muveszet_tarsasagi_elet

Hermi, a helyszínen több, mint 1 hónap után is érezni lehetett a mézeskalács illatát! :-) Örülök, hogy nem mentünk el a bejárat mellett! :-)

Hermi igen láttam! :-) Ettől miért görbült le az ajkad???

Hermi, leesett a tantusz! :-( Sajnálom, hogy félre értettelek, én a Böngészőbe kiválasztott fotókra gondoltam! :-(

Nem akartam hinni a szememnek, többször elolvastam a fájdalmas sorokat, felfoghatatlan dolog történt! :-( Hirtelen történhetett, hisz a napokban még a Margit-szigeten fotózgatott! :-(

Mammaróza 24-én korán reggel még kiment a Margit-szigetre, "szűz" havat fotózni. 26-án még írt egy pár sort a képei alá. A Bálnás képemhez hozzászólt, hogy egyszer rászánja magát, elmegy, hogy Ő is lefotózza. Megrendültem! :-( Éjjel alig aludtam, sőt ma anyukámhoz mentem, útközben egyfolytában rá gondoltam, mert egy kerületben laktak, a közös buszmegállók, a templom, a Béke tér, szóval azt hiszem soha nem tudom Őt elfelejteni! :-( Mammaróza éltető ereje a fotózás és az Inda közössége volt, gondolom ezért a lányától a fájdalmas értesítés, amiért külön hálásak lehetünk! :-)

Hermi emlékszel? Kb. egy évvel ezelőtt egy naplementés fotóval búcsúzott szeretett bátyjától! :-(
"... reggel még felkelt, de a naplementét már nem láthatta, elfogyott az ereje és mennie kellett - pedig nagyon szeretett volna még maradni:(:(:(:( "
Nehezen dolgozta fel bátyja halálát! :-( Mammarózának lelki feltöltődést jelentett a fotózás a képek feltöltése és a baráti beszélgetések az Indás ismerőseivel! :-) Még a mai napig sem tudtam belenyugodni, hogy itt hagyott Bennünket! :-) Itt mosolyog az "avatar" fotóján, olyan érzés, mintha még itt lenne közöttünk! :-) Sajnálom a bepótolhatatlant, hogy személyesen nem találkoztunk, pedig egy párszor pár óra különbséggel egy helyen jártunk és fotóztunk! :-) Én is remélem, hogy lát bennünket és fentről kattintgat! :-)

Hermi, érdekes dolgokat írtál, mert hasonlóan érzem magam én is itt az Indán. 2012 nyara óta ismeretlen ismerősként tartozom Indás barátaimhoz, ha szabad így nevezni őket. Mammaróza Bokamarival együtt elsők között ismerkedtek velem, anno kitárgyaltuk fiatalságunk első munkahelyét, megtudtunk egymásról egy-két rövidke kis élet történetet. Bokamari és még egy pár Indás átpártolt a facebookra, de Mammaróza rendíthetetlen maradt, továbbra is az Inda baráti köréhez akart tartozni és úgy érzem, hogy örökre itt is marad! Biztos vagyok benne, lelki szemeivel követi szeretteit és nem utolsó sorban bennünket. Ott fenn, ha eljön az ideje, boldogan megyek egy Indás közös fotótúrára! :-))

Az IWIW-nek én is tagja voltam addig, amíg meg nem szűnt! :-)
Én regisztráltam a facebookra, de nincsenek jó tapasztalataim az oldallal kapcsolatban. Lányom tanulós éveiben aktív részese voltam az iskolai közösségeknek, ezáltal a lányom osztálytársait, tanárait jelölgettem be, egy-egy Indás ismerős is bejelölt, de alig használom ezt a közösségi oldalt. Eleinte próbálkoztam oda fotókat feltölteni, de lebutítja, eltorzítja a képeket és úgy döntöttem, hogy inkább maradok az Indán! Akkor ezt megbeszéltük, Mammarózával együtt fenn is folytatjuk az Indás fotótúrát! :-))))

Hermi, a jelek szerint boldog, boldogtalant bejelöl a facebookon? A magyar gárdától Isten mentsen! :-( Tudod, jobb a békesség! Az Inda egy képes album, kedves ismeretlen ismerőssel! :-) Itt a helyünk! :-)

Hermi, akkor ebben is egyetértünk! :-) Örülök! :-)