_
Kemény-palota
  • 2019. okt. 09.
  • 193
  • 11
  • 15
  • beágyazás
    XXL XL L M S XS
    px
    HTML
    URL
  • jelentem
A különösen szép, 1904-es neoreneszánsz épület emeletén működött egykor a város első zeneiskolája.
Gyártó: NIKON COOLPIX B700
Fókusztáv: 6.3mm
Rekesz: f/3.8
Zársebesség: 1/500
ISO: 100
Készült: 2019. szept. 26. 12:21
Kevesebb
Több

frangipani   2019. október 09.

Gyönyörű épület, melynek szépségén a ragyogó kék háttér és a megfelelő helyen levő, pont a megfelelő pillanatban fotózott felhő csak emel. :-) Nagyon szép a bekukucskáló kandeláber is.

Hermi   2019. október 09.

Nagyon köszönöm kedves Frangipani!:-)

Somogyi Erzsébet   2019. október 11.

frangipani, ez a leírásod sokkal jobban tetszik, mint anno a verslemzés. Mit fejezett ki a költő? Azt csak Ő tudta.
Amit Hermi mutat nekünk az szemmel látható.
Nekem külön öröm, hogy mindazt láthatom, ami gyerek fejjel nem keltette fel érdeklődésem és mindazt, ami azóta épült, szépült.

Hermi   2019. október 11.

Erzsike: Bizony már nagyon vártalak, hogy találsz-e olyan dolgot, ami megdobogtatja a szívedet!!!?? Örülök, hogy találsz ismerős helyeket!!:-)

frangipani   2019. október 11.

Erzsike: köszönöm. :-) A "mit gondolt a költő" nekem is halálom volt. :-) Bizony, amit Hermi mutat az rögtön érthető és csodálható.

Hermi   2019. október 11.

Erzsike: Nem vagy lassú, gondolom volt egyéb elfoglaltságod is, örülök, hogy itt vagy!!!:-)

Hermi   2019. október 11.

Frangipani: Köszönöm!:-)
A fiam anno pont a "mire gondolt a költő" feladatok miatt kishíján otthagyta a gimnáziumot..., de végül sikerül meggyőznöm, hogy folytassa! Gondolhatjátok, hogy matektagozatosként mennyire kedvelte az ilyen dolgozatokat:-D

frangipani   2019. október 12.

Hermi: én hasonló cipőben jártam. :-) Reál tagozatosként meg lehetett őrjíteni az irodalmi belemagyarázásokkal, és emiatt gyűlöltem az irodalom órákat. Pedig imádtam olvasni. Szerencsére ezt nem sikerült megutáltatni velem. :-)
Kivétel volt egy tanárnő, sajnos csak egy évig tanított, aki mindenki véleményét elfogadta egy irodalmi műről, ha logikusan tudott érvelni mellette. Nem kellett felállni sem a padból, mindenki ült, és beszélgettünk, egyenlő partnerként. Szuper volt, hogy időnként eltért a tanmenettől, és egész másról mesélt nekünk. Így szerettem meg pl. a Száz év magányt. :-) De ez csak egy évig tartott, utána ismét jött a "mit gondolt a költő"...

Hermi   2019. október 12.

Frangipani: A fiam is nagyon szereti a könyveket! Mikor megismerkedett a betűkkel, de este még én olvastam neki, bizony néha elkalandoztak a gondolataim és nem mindig volt pontos az olvasás:) Egyszer aztán megunta: Nem is úgy van!! felkiáltással közölte, hogy majd ő elolvassa magának a mesét:) Eztán mindig maga olvasott:) Mire kötelező lett valamelyik olvasmány, ő már rég olvasta, hál'Isten a mai napig szívesen teszi:)
A másik nagy ellenérzése az irodalom tanításától az írók életrajza volt. Mindig azt vallotta, hogy neki semmi köze ahhoz, hogy kinek, hány felesége, szeretője, szerelme volt, ez magánügy. Helyezzük el korban, a többi nem tartozik egy tinire!:-D

Hermi   2019. október 12.

:-) Majd elmondom neki, köszönöm!!:-)

Kedvencnek jelölték
Albumokban