Tejoltó galaj
A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj. További népies nevei: Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje.
Száraz réteken, útszéleken, cserjésekben, mezőkön, legelőkön, homokdűnéken élő évelő növény
Szára 15–100 cm magasra is megnőhet, egyenes, elágazó, négybordás, 2–3 mm vastag, merev és gyéren szőrös. Levelei keskenyszálasak, tűszerűek, 3–4 cm hosszúak, 8-12 tagú örvökben nőnek, sötétzöld színűek, fonákjuk fehéres. Virágai aprók, sárgák négytagú tölcséres pártájuk van, szirmaik csúcsosak, bugós virágzatot alkotnak.
A tejoltó galaj vízhajtó, görcsoldó hatású. Vese és epebajokra, epilepsziára, mirigydaganatokra használjuk.
Veseműködés javítására, húgyúti gyulladásra reggel egy csésze teát kell inni éhgyomorra, lehetőleg ízesítés nélkül. A gyorsabb hatás érdekében összekeverhetik ¼ rész porcsinfűvel. Addig kell inni, míg a panaszok el nem múlnak. Májfertőzésre, epehólyag gyulladásra napi 1-3 csészével igyanak étkezések előtt. A mirigyrendszer működésének javítására heti 2-3 csésze tejoltó galajból készült tea ajánlott.
A tejoltó galaj külsőleg pikkelysömörre, övsömörre, nehezen gyógyuló és égési sebekre használható a teája borogatásként vagy lemosásra.
