.... légy..

A zengőlegyek színezete igen sajátos: potrohukat általában a darazsakéhoz hasonló sárga-fekete csíkok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott – a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó mimikri.
Nemcsak színezetük szép és változatos, de nemegyszer fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is különleges. A hosszú szívókájú Rhingia fajok (így például a csőrös zengőlegy (Rhingia rostrata), 12 mm-es szívókával) arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik: hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a szívókának a virág belsejébe hatolását.
A méhekhez hasonlóan virágról virágra járnak, és nyaló–szívó szájszervükkel virágport és nektárt vesznek magukhoz. Éppen ezért igen nagy a szerepük a virágok beporzásában. A zengőlegyek, amiket a méhek után a legfontosabb beporzó rovarcsoportnak tekinthetünk, főleg az árnyékos és nedves helyeken növő virágokat, a mocsári és vízi növényeket, valamint a kora tavaszi virágokat porozzák be.
A legtökéletesebb repülő rovarok közé tartoznak. Percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, miközben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat. Testük ilyenkor vízszintesen áll, fejük mindig a szél irányával szembe fordul – ez az ösztönös magatartás az anemotropizmus.