... és így kelt fel

Milyen költői hangulatban vagy ma Marcipan. :-) Köszönöm az idézetet, és megsúgom, hogy telitalálat, mert Micimackó nagy kedvencem. :-D

Sejtettem. ;-)

Jaj, Erzsike, izgulok is, hogy ki ne parcellázzák a környéket, meg a búzamezőt. Én is imádom a fákat, nekünk a ház déli oldala felé van sok.

Anna: ennél sokkal prózaibb az ok. Ki kellett mennem pisilni. :-D

Anna: köszönöm doktor néni az ötletet, van benne logika. :-D
Egyébként talán az is megoldás, ha a szombat esti kerti sütögetésen nem iszik annyi sört az ember lánya a kolbászra meg a tarjára. :-D
De ezeknek is van hátránya: ha bárminemű folyadékvesztésben vagy folyadékmegvonásban részesülök este, akkor nem látom a csodás napfelkeltét. :-D
Eredeti kérdésedre pedig válaszom: aludni igen jól tudok, a felkeléssel vannak problematikáim. :-D

Anna: köszönöm. :-D Iszom az egészségedre egy pohárka vörösbort. :-)
Kezet foghatunk, én is éjjeli bagoly vagyok. :- D Ezért is igen megvisel hétköznap reggelenként, hogy 6-kor kelnem kell. Az ébresztő órát a testi és lelki terror eszközének tekintem, a pszichológusok szerint sem egészséges ez a hajnali terror. Főleg egy bagolynak.
Hétvégén viszont férjemmel szoktunk bagolykodni, ezért előfordulhat, hogy egy-egy napfelkeltés képemnek nem a vegetatív szükségletem az oka, hanem az, hogy még le sem feküdtem. :-D És fantasztikus dolog hétvégén délig szundikálni. :-D

Marcipan: :-D

Én bármikor képes vagyok szundikálni. :-D
A hétköznapi hajnali keléseket ki kell pihennem valamikor. Hétvégén sincs mindig a hajnali fekvés, csak mértékkel. A férjem még inkább bagoly mint én, aztán időnként kell egy kis kompromisszum. :-D