ezmiez21 DG-Karolina

:):)
Bizony, bizony.
Ezek mind, mind lehetnének, ám a helyzet ennél komplexebb. :)
... Viszont újfent egy kevésbé férfias dolgot tettem fel. :)

Az emlékező fém múltbéli rémálma - elorrozni látszik a különdíjat, mely eddig Karolina szinte abszolút privilégiuma volt. :)

Csinálni lehet vele valamit, de a pálinka, az felettébb meglepő, és igen nagy bravúr lenne tőle. :):)

Alko hol? Ahogy a öreg mondta. :):)
Szóval, ha hűen kéne ábrázolnom a jelenlegi állapotot, már ami a megfejtéshez történő úttal függ össze, akkor azt kéne mondanom, hogy úgyszólván semmit sem közeledtetek hozzá. :)

:)

Zsákutca, vagy holtág. :)
Elképesztően jókat írtok - egy élmény olvasni. :)
Sajnos eme patinásabb eszköz jóval prózaibb cucc.
Egyébként az ominózus munkaeszköz eleje látszik, kissé ferdén fotózva, pontosabban a felső részének az eleje.
Nagymamámnál örökítettem meg, olykor még ő is dolgozik rajta. :)

Igyekeztem a festést elnyomva fényképezni, mert az, és a minta speckó, és csak ezt az eszközt jellemzi.

Az érdekes, hengeres, rugós alakzat egy forgástengely végén látható, az eszköz homloka mellett, nyilván kellő szereppel bír, akár az a karféleség. :)

Az bizony. :)
Ugye, hogy nem is volt oly nehéz?
Gratulálok Karolina!

Hát ha az érdem síkjára tereljük a folyamatot, akkor az egyértelműen közös, mindazonáltal köszönöm, hogy én is részese lehetek. :):)

A díj ismét egy idézet, melyben felbukkan a pálinka is. :)
' Na, akkor jött a használható. Az volt az igazi hecc!
Vaszics, a fél szemére vak orosz matróz érkezett látogatóba. Nagyon sovány, roppant széles állú, horgas orrú, zsoké külsejű egyén volt, lángvörös hajjal, hiányzó fél szemén plasztronnal. Sigorszki nyitott ajtót, és olyan pálinkaköd hömpölygött be az előszobába, hogy a lakáj megtántorodott, mint akit döfés ért.
- Mit óhajt?
- A gazdájával szeretnék négyszemközt beszélni.
- Lehetetlent kíván. Ha vendég van, Mr. Theo kiküld a szobából, és kettőjüknek mindössze három szemük van, viszont ha a titkárt hívják, azzal már összesen öt a szemek egyenlege.
A cingár vörös csuklott, és egy szelíd gesztussal elhárította a tréfás lakájt, aki erre belezuhant a paravánba, kidöntötte a rabicfalat, és leszállta konyhában. Ezután Vaszics összeszedte magát, és méltóságteljes léptekkel benyitott a szalonba. De az ajtó kifelé nyílt. Honnan tudhatta? A két szárny azonnal beszakadt, úgyhogy Mr. Theo revolverrel rohant ki a háló¬szobájából.
- Mit akar?
- Mindegy. Csak édes ne legyen. Nem szeretem a likőrt. Nevem Vaszics, fedélzetmester voltam a Részeges Bálna cethalászhajón, de állás nélkül vagyok. A kapitány, egy brutális barom, kiütötte a fél szememet.

- Ön nagyon is gyenge a hajósélethez.
- Sajnos, ez igaz... Különösen most, hogy fél évet börtönben voltam, mert az a rabiátus fráter két pofonba belehalt.
- Szóval mit óhajt?
- Ha volna a házban vöröshagyma, nagyon megköszönném. Mert itt van a löncs ideje.
Mr. Theo lassan rájött, hogy ez a kis vörös ember megtévesztően gyászos külseje ellenére, igen kemény fából van faragva.
- Van már valaki - kérdezte a félszemű -, aki ért az ilyen kutatáshoz?
- Maxbell professzor, azt hiszem, vállalja.
- Elsőrangú lesz. Azért mégis kell valaki, aki ért az ilyen kutatáshoz.
- Alkalmaztam egy kitűnő kapitányt. Robert Watson.
- Hm... Még nem hallottam róla. De azért lehet kitűnő hajós. Bár nem valószínű...
- Maga tudna megfelelő embereket ajánlani?
- Hát éppen tudnék. Itt van például véletlenül San Franciscóban Fülig Jimmy...
- Az kicsoda?
A vörös megvetően mosolygott, és fesztelenül a falnak akart támaszkodni tenyerével, de leszakította az ablakfüggönyt, és ez rézrudastul ráesett egy másfél méteres japán vázára.
- A fene látott ilyen gyerekjáték lakást... - dünnyögte rosszkedvűen a romok felett. - Hát látja, erről a Watsonról nem tudok, de a Fülig Jimmyt ismerik Cape Towntól Hondurasig, és ez neki nem is olyan nagy öröm.