Nosztalgia

Udvari Anna : Nosztalgia
Mintha reszketnék, mintha meglepne.
Mintha idegen volna és fura,
hogy pattognak a koszorúerek,
szelíd szívet szorongató,
kába, hűvös nosztalgia
emészti vígan a vérereket.

Már látni sem merek.

Nekem mégis az igazság kell:
a tisztánlátás paradox fintora,
s nem e buta, torz vadon,
ez a kék-rózsaszín ködös
neo-középiskola –
kínos, fájó, nehéz vagyon.

Hadd fájjon... Hagyom.

Sebzett lelkű kamasz sóhajt –
elme és lélek most találkoznak.
Kezeimet összetéve
viharfelhőket álmodok,
hogy édes esőt hoznak,
s rám hull annak szürkesége.

Ezzel akkor sincs még vége.
Mintha reszketnék, mintha meglepne.
Mintha idegen volna és fura,
hogy pattognak a koszorúerek,
szelíd szívet szorongató,
kába, hűvös nosztalgia
emészti vígan a vérereket.

Már látni sem merek.

Nekem mégis az igazság kell:
a tisztánlátás paradox fintora,
s nem e buta, torz vadon,
ez a kék-rózsaszín ködös
neo-középiskola –
kínos, fájó, nehéz vagyon.

Hadd fájjon... Hagyom.

Sebzett lelkű kamasz sóhajt –
elme és lélek most találkoznak.
Kezeimet összetéve
viharfelhőket álmodok,
hogy édes esőt hoznak,
s rám hull annak szürkesége.

Ezzel akkor sincs még vége.